Magyar Lovaskultúra


Kezdőlap > Írások > Etológia: A két agyfélteke

A természetes lovasképzésnek nevezett valami kétségkívül Amerikából terjedt el, vagy inkább vissza Európába. Bevallom, ez engem nagyfokú óvatosságra int, nem annyira  a módszerek lényegét (mert az nem ők találták ki!) hanem didaktikáját illetően.

Kifejezetten zavar például, amikor Pat Parelli "horsenality elméletét" kritika nélkül veszi át a hazai lovas világ.

Röviden:

Ezen elképzelés a lovak személyiségjegyeit két dimenzió mentén próbálja meghatározni:

A jobb ill. bal agyféltekés, illetve az intro- és extroveltát típusok segítségével.

A bal agyféltekés ló eszerint bátor, domináns, magabiztos, nyugodt és türelmes.

A jobb agyféltekés állítólag alárendelt, bizonytalan, félénk, ideges nyugtalan.

Az extrovertált ló úgymond energikus, mozgékony, gyorsan reagál és hajlamos az elrohanásra, szemben az introvertáltal, aki pedig eszerint lustácska, lassan reagál, hőköl, lassú, szeret megállni.

Elegáns modell, csak kérdés, hogy igaz-e. Parelli egy sémát is szerkesztett, amelyen saját lovad tulajdonságait bejelölgetve megtudhatod, hogy milyen a lovad személyisége, mintha csak egy horoszkópot kapnál.

Kérdés, mi igaz mindebből?

Megpróbáltam az etológiai szakirodalomban nyomozni egy kicsit a kérdésben.

 

2015-01-06

A  két agyfélteke

 

 

Az agyféltekék asszimmetriáját sokáig jellegzetesen emberi tulajdonságnak gondolták, abból kiindulva, hogy a jobb- vagy balkezesség az állatok körében nem volt megfigyelhető. A tudomány mai állása szerint azonban az agyféltekék eltérő funkciója általában jellemző a gerences előlényekre. A megfigyelések szerint a jobb agyfélteke elsősorban az érzelmi reakciókban játszik szerepet, míg a bal a megfontolásban, a gondolkodásban.

A lovak ebből a szempontból rendkívül érdekesek, mert két agyféltekéjük között kevés az összeköttetés, és látóidegük pedig csaknem teljes mértékben kereszteződik - vagyis a bal szemükkel látott dolgokat a jobb, illetve a jobb szemükkel látottakat a bal agyfél dolgozza föl. Ráadásul  a két szem látótere közt - a szemek oldalsó helyzetéből adódóan - alig van átfedés. Csak elöl és hátul van egy keskeny sáv, amit mindkét szemükkel egyszerre látnak. Az ember két szemének látótere nagyrészt egybe esik, és a látóidegek rostjainak csak kb. a fele kereszteződik, másik felük az azonos oldali agyféltekébe fut. Tehát mindkét szemünkben keletkező kép mindkét agyfelünkbe eljut. 

Mindez érthetővé teszi a lókiképzésben egyébként jól ismert tényt, hogy a lovat mindkét oldalra külön kell tanítani. Amit tud balkézen, nem fogja tudni automatikusan jobb kézen végrehajtani, és nem is szerencsés állandóan cserélgetni az oldalakat a kiképzés elején - először gyakoroljuk be jól az egyik oldalt, és csak utána kezdjük tanítani a másikat.

Egy nagyon érdekes tanulmányban egyéves "nyers" csikókat és kétéves képzett lovakat hasonlítottak össze abból a szempontból, hogy hogyan reagálnak az ember közeledésére jobb  illetve bal oldalról. A vizsgáló személy hol jobbról, hol balról közeledve megpróbálta megérinteni a ló előre meghatározott testrészeit (far, oldal, váll, homlok)

Azt tapasztalták, hogy a fiatal csikók a balról közelító emberre többnyire negatívan regálnak, jobbról azonban csak kis százalékban. Ez  a különbség a két éves lovakban eltűnt, mintkét oldalról elfogadták az ember közeledését. A kísérlet alapján nem dönthető el, hogy a oldalkülönbség eltűnése  a korral jár, vagy a képzés következménye.

 

A tanulság kézenfekvő:

1. A katonai hagyományokon kialakult lókiképzés szerint a lovat mindig balról kell megközelíteni, balról kell vezetni és balról kell fölszállni a nyeregbe. Ez a gyakorlat abból származik, hogy a kardját bal oldalon viselő katona jobbról nem tud fölszállni, mert át kellene lépnie a kardját. Etológiai megfontolásokkal azonban nem igazolható, hacsak azzal nem, hogy ha balról elviseli a ló a  közeledést, akkor jobbról már könnyebb lesz. Viszont az nem igazolható, amit itt-ott olvasni lehet, hogy azért kell balról dolgozni a lóval, mert onnan jobban elfogadják az ember közelségét. Ha ez így van, az már tanult viselkedés.

2. Fiatal csikók, nyers lovak, mezőn nehezen befogható lovak esetében célszerű jobbról közelítenünk, s fokozatosan szoktatni a lovat ahhoz, hogy bal oldalról is elfogadja közeledésünket.

3. Csatlakoztatás előtt Monty Roberts szerint mindkét irányben  hajtani kell  a lovat. A fenti tapasztalatok szerint azonban célszerű, ha közvetlenül a behívás előtt jobb kézen van a ló, és jobb szemével látja az embert.  

 

Az ismertett kísérlet alátámasztja ugyan azt, hogy a ló agyféltekéi között létezik funckiókülönbség, de azért ez még nem bizonyítja, hogy a lovak különböző személyiség-típusba lennének sorolhatók annak alapján, hogy melyik agyfelük dominálja viselkedésüket.

Egy másik közleményben azt vizsgálták, vajon különböző emberek egyformának ítélik-e meg ugyanazon lovak személyiségjegyeit. Azt találták, hogy nemcsak a lovak megitéléséban volt nagyon jelentős különbség, de még az egyes tulajdonságok értelmezésébebn is. (A vizsgálatba bevont személyek képzett lovas oktatók voltak, akik a jellemzendő lovakat jól ismerték.)

A cikkből az is kiderül, hogy egyelőre  nincs a lovak személyiségtipizálásának tudományosan igazolható, elfogadott objektív rendszere.

 

Következik mindebből, hogy célszerű  óvatosnak lennünk például amikor saját lovunk személyiségét megítéljük. Nem érdemes előre meghatározott sémák szernit gondolkozni, sablonokat kitölteni. Jobb, ha átendgedjük magunkat a puszta megfigyelésnek. Arról se feledkezzünk meg, hogy a személyiség nem statikus valami, korral is változik, de hullámzó, akár napról napra eltérő is lehet.

 

Források:

C Sankey és társai, Asymmetry of behavioral responses to a human approach in young naive vs.
trained horses Physiology & Behavior 104 (2011) 464–468

 

D S Mills Personality and individual differences in the horse, their significance, use and measurement Equine Veterinary Journal Suppl 27 (1998) 10-13

 

 

A túloldali ismertetésben az álló betűs rész a hivatkozott cikkek tartalmát ismerteti, a dőlt betűs szöveg a belőle levont saját következtetésünk 

2015-01-11

Az igazság az, hogy megfeledkeztem róla, hogy  jó két évvel ezelőtt majdnem ugyanezt megírtam már egyszer A lovak személyisége címen. Amikor észrevettem, és újra elolvastam saját korábbi írásomat, megnyugodtam kissé: ha feledékeny vagyok is, de következetes. A két írás gondolatai erősen összecsengenek, és bár a fölhasznált források nem azonosak, azok is egymást erősítik, megállapításaik lényegében megegyeznek.