Magyar Lovaskultúra


2013-01-17

A természetes lovaglás és az etológia

3. rész

Az együttműködés titka

 

   Az, hogy a ló együttműködik velünk, nem azért van, mert szeret minket. Szerintem mégcsak nem is tiszteleten alapszik.

Az, hogy általunk előre elgondolt mozgásformák pontos kivitelezésére tudjuk bírni, egy sor általunk kialakított feltételes reflex eredménye.  A ló "tanítása" az úgynevezett operáns kondícionáláson alapul. A közönséges feltételes reflex úgy alakul ki, hogy egy feltétlen reflexet kiváltó ingert rendszeresen társítunk egy másik ingerrel. Az állatnak ilyenkor nincs választási lehetősége. Az operáns  kondícionálás esetében egy olyan állapotot hozunk létre, amit az állat valamiért kerül, és különböző módon próbálkozik kiszabadulni belőle. Amikor ennek érdekében az általunk kívánt reakciót produkálja, akkor megszüntetjük a kellemetlen állapotot. Ilyenkor tehát a ló aktív (ezért hívjuk operánsnak) különböző utakat választ, melyek közül az egyiket megerősítjük.

A természetes lókiképzés során azonban nem hozunk létre olyan fokú kellemetlenséget, amely kényszerítő erővel hatna a lóra, tehát mindez nem magyarázza meg, miként lehetséges az együttműködést elérni.

  Az együttműködési hajlandóság alapvetően abból származik, hogy a ló "csordaállat", csoportos életmódja eleve föltételez bizonyos fokú együttműködést.  A ménesben élő lónak nem kell állandóan saját magának  figyelnie a környezetét, de ha a csoport bármely egyede veszélyt érez és megugrik, akkor az egész ménes azonnal menekülni kezd. Ebből is következik, hogy a ménest nem mindig a vezető egyed mozgatja.  Az együttműködés, a mozgásra való érzékenység  tehát alapvetően ösztönszerű tulajdonsága  a lovaknak. 

Még mindig nem magyaráztuk meg azonban azt, hogy mindez hogyan teszi számunkra lehetővé a ló irányítását. Hiszen amit az együttműködésről eddig mondtunk, az kölcsönös. Bármelyik egyed képes mozgásba hozni az egész ménest. Igaz, a valóságban a mozgásformák, az egyedek közötti kapcsolatrendszer ennél sokkal bonyolultabb.  De a kérdés nyitját az eddigi, erősen leegyszerűsített "modellben" is megtaláljuk.

 

Francois Lemaire De Ruffieu A lovaglás technikája című könyvében olvasható az alábbi gondolat:

 

  • A kezdő lovas a ló által elkövetett hibákat azok előfordulása után javítja ki.

  • A jó lovas akkor javítja ki a hibákat, amikor azok előfordulnak.

  • A képzett lovas megakadályozza a hibák előfordulását. 

 

Azt hiszem, az, hogy a ló irányítása  a ló együttműködési hajlandóságára alapozható,  következik ebből a szemléletből. Minden lovas megtapasztalhatta, hogy ha a ló egyszer valamit a fejébe vesz, arról sokkal nehezebb lebeszélni, mint elébe menni a dolgoknak, és dönteni, még mielőtt a ló elhatározásra jut. Egész egyszerűen azt kell kihasználnunk, hogy a gondolkodásunk általában gyorsabb, mint a lovaké.

Persze nincs ez mindig így, egy hitelen jövő ijesztő inger esetén a ló általában előbb dönt, mint ahogy mi egyáltalán észlelnénk a dolgot. Ilyen a fölriasztott fácántól megugró ló eleste. Ezeknek egyszerűen nem lehet elejét venni. Hozzá lehet szoktatni sokféle ingerhez a lovat és ezzel csökkenteni lehet az ilyen helyzetek számát. De ilyenkor is, mihelyst a ló elkezdi újra értékelni a helyzetet, nekünk már készen kell lenni a válasszal: megnyugtatni, és jelezni, hogy mi már eldöntöttük, hogy nincs igazi veszély.

 

Ezért is kell a lovasnak "személyesen" ismerni a lovát. Hiszen ha ismerjük a természetét, előre tudunk gondolkozni, meg tudjuk jósolni, hogy milyen helyzetben miként viselkedne magától, és jó előre kezelni tudjuk.

 

>> Szólj hozzá

Az előző két részben azt próbáltuk megmutatni, hogy a természetes lókiképzés  lényege, hogy nem engedelmes, hanem együttműködő lovat akarunk, és ez a törekvés etológiai szempontból megalapozott.

 

Arra azonban eddig nem adtunk választ, hogy mi kézteti a lovat együttműködésre, s hogyan lehet elérni, hogy az együttműködést mégiscsak alapvetően a  lovas irányítsa.  Hiszen ha kiélezett helyzetben nem is kényszerítjük a lóra saját akaratunkat,  azért mégiscsak azt szeretnénk, hogy a ló oda vigyen el bennünket, ahova mi akarunk eljutni, s nem oda, ahova ő gondolja.

Kezdőlap > Írások > A természetes lovaglás és az etológia 1. rész > 2. rész > 3. rész

Kezdőlap > Írások > A természetes lovaglás és az etológia 1. rész > 2. rész > 3. rész