2012-06-10

Boz üj - a szürke ház

avagy ami a jurtáról kiderült

A tárgyi kultúra elemei közül a jurta mindenképpen kiemelkedő. Valószínűleg közép-ázsiai kultúra számos alkotása terjedt el az egész világon, de többnyire úgy, hogy eredete homályba veszett. A jurta azonban nemcsak hogy világszerte ismert, hanem eredete is közismert maradt. Legalábbis senki sem gondolja mondjuk amerikai találmánynak. A jurta szó is egyetemes, apróbb szóalak változásoktól eltekintve a világ minden nyelvén ismert. Más kérdés, hogy éppen a közép-ázsiai népek eredetileg nem ezzel a szóval illették, s ha ismerik is a szót, ma sem ezt a nevet használják. A "jurt" szó ugyanis török eredetű, s házhelyet vagy éppen azt a nyomot jelentette, ami a szétszedett jurta után maradt. Kirgiz neve "boz üj" viszont szürkéssárga vagy homoksárga  házat jelent, utalva az építményt kívülről borító nemez színére. A kirgiz jurta, azaz a boz üj kívülről ugyanis általában nincs díszítve, színes nemez díszítést csak egy múzeumban fölállított példányon láttunk. Az ajtó külső felén is csupán egyszerű faragott minta van, csak a belső oldalon láttunk festést. A kazah elnevezés (киіз үй ) nemezházat jelent, a jurta türkmén neve pedig "fehér ház" vagy "fekete ház" a használt nemez színétől (vagyis a kivitelezés módosságától) függően. Mongol neve, a "ger" egyszerűen "otthon"-t jelent (a kazah, mongol, türkmén neveket a Wikipédia angol szócikke alapján közöljük). A továbbiakban kirgiz nevét fogjuk használni.

A boz üj szerves építmény. Nemcsak azért, mert kivétel nélkül minden alkatrésze természetes és a természetben elbomló anyagból készül, hanem azért mert jóformán minden alkatrésze jelentéssel bír, és ezek a jelentések szervesen kötődnek a családi élethez. A boz üj váza fából (leginkább fűzfa), borítása nemezből, kötelei gyapjúból, lószőrből lehetnek. A boz üj meghatározó része az építmény oldalát képező kerege. Rendesen pirosra festett, rácsot alkotó rudakból áll, amely harmonikaszerűen nyitható-csukható. A rudakat nyersbőrből készült "bőrszeg" rögzíti egymáshoz, szétnyitott állapotban a rácsközök rombusz alakúak. A kerege rudazatához felül a tető tartó rudak csatlakoznak. Ezek egyik végükön ívben meg vannak hajlítva. Ez úgy készül, hogy a hajlítandó részt egy kissé elvékonyítják, majd az egész rudat gőzölik, és felpuhult állapotban alkalmasan elhelyezett cölöpök közé feszítik. Ezek a rudak fölül a tündükbe csatlakoznak. Ez eredetileg egyetlen, ma leginkább két darabból hajlított kerek fa, amelyet rendesen két, egymásra merőleges kettős rúd ível át. Ez alkotja a boz üj tetejét, amelyen át jut fény a sátorba, s eredetileg ezen át távozott a füst, a boz üj közepén elhelyezett tűzhelyből. Ma gyakran helyeznek kályhát az oldalfal közelébe, és a füstcsövet egy külön tetőnyíláson dugják ki. Eső esetén természetesen a tündükre is borítás kerül. A tündük szó a magyar tündér, tündököl szavakkal rokonítható.

A keregét kívülről egy nádhoz illetve gyékényhez hasonló, de annál vékonyabb szálú, csí nevű növényből készült szövet veszi körül, ami – állítólag – megakadályozza, hogy a kígyók bemásszanak a sátorba. Ez alkotja tehát a boz üj vázát, s erre kerül a nemez borítás. Az eredetileg három rétegű nemez – amelynek középső rétege valamilyen zsiradékkal be van itatva – nem ázott be. Ma bizony gyakran látunk ehelyett nylon fóliát a nemez alatt. A keregét borító nemezdarabok kerülnek föl először, ezeket erős kötelekkel a tetőrudakhoz rögzítik. Utána az ajtó borítása, majd a tetőt borító nemezlapok következnek. Ezeket kívülről kötelek fogják le, hogy a szél ne tudja megbontani az építményt. A tündüköt általában két erős szövött szalag szorítja le, ezeket viharszalagnak nevezik. Vagy a keregéhez van kötve, vagy nehéz köveket kötnek rá.

A boz üj a családok otthona, szervesen összetartozó részei természetes módon a családban élő embereket, a családik köteléket szimbolizálják. Legalábbis erről tanúskodik az a jelképes értelmezés, amit egyik házigazdánk, egy sok gyermekes, negyedik férje után is özvegyen maradt asszonytól  Kendjekan Toktoszunovától származik. (Érdekes, hogy a környék legjobb jurtakészítő mestere semmit nem öntött szavakba. Ha bármiről kérdeztük, miért van így vagy mi a jelentősége, csak annyit mondott, hogy így szép.) Nos a kerege rombuszai, páronként földet érő rúdjai a két lábbal földön álló asszonyt jelenti. A férfiak nem a földön állnak, hanem az asszonyok vállán, ők a tető tartórúdjai. Ők kerülnek kapcsolatba a tündükkel, az éggel, az Istennel. A kerege rúdjait és a tetőtartó rudakat erős, feszes kötéllel kötik egymáshoz, ez a férfi és a nő szoros kapcsolata, aminek nem szabad meglazulnia. Ehhez tudni kell, hogy ezen a vidéken a magányos ember, elhagyott asszony meg nem élhet, mert minden munka közösségben, éspedig családi közösségben történik, egyedül nem is végezhető. De a jelképek mennek tovább: a bőrszeg a köldököt, köldökzsinórt, vagyis a leszármazási köteléket jelenti. A nemez takaró az embert a külvilágtól elválasztó bőrt, a tartó kötelek, szíjak pedig az inakat szimbolizálják. Ez a szimbolikus értelmezés azt hiszem jól mutatja a kirgiz emberek világlátását. A boz üj szerkezetét teljes mértékben praktikus szempontok határozzák meg, a szállíthatóság, a gyors össze és szétszerelhetőség, és a szerkezeti statikai szilárdsága. A bőrszegeket aligha azért találták ki, mert a köldökzsinórt akarták szimbolizálni vele. De ha már a praktikus okok miatt ott van, akkor mindennek jelentést kell tulajdonítani, éspedig úgy, hogy minden jelentés szerves, az élethez a valósághoz és a többi dolog jelentéséhez szorosan köthető legyen. Így válik teljessé körülöttük a világ, s teremtik meg a dolgok tökéletes összhangját, ami minden művészet és minden kultúra célja.

Egy boz üj fölállítása – természetesen ez is közösségi munka, három-négy ember kell hozzá – közel egy órát vesz igénybe. Az elkészítése még inkább családi összefogást igényel, hiszen nemezelni, szőni, fonni s fát faragni kell hozzá. Akár két hónap is beletelhet, amíg elkészül egy míves darab.

Mondják – nehéz is kétségbe vonni – hogy a honfoglalásig a vándorló magyarok is ilyesféle szerkezetekben laktak. A Kárpát-medencebeli letelepedés után azonban csakhamar eltűnnek a nemezházak. Vélhetőleg eredeti neve sem maradt fönn, ezért használjuk a török jurt szóból (talán orosz közvetítéssel) származó jurta nevet. Az eltűnésnek csak egyik oka, hogy az állandó mozgás megszűnvén a jurta elveszíti fő előnyét, a könnyű mozgathatóságot. Hiszen a jurta harmonikus alkotás, s ha nem is kell mozgatni, még jó lehet lakni benne. A másik ok, hogy az itteni éghajlathoz nemigen alkalmas. Ahonnan a találmány származik, ott kevés a csapadék és sok a szél. Nincsenek hosszan tartó áztató esők. A mostanában újra éledező jurta divat kapcsán sajnos kiderül, hogy nálunk a nemez – ha nem is ázik be rögtön, hamar bepenészedik. Ezért aztán több helyen látni nemez helyett vastag vászonból, ponyvából, netán műszálas anyagból készült jurtákat. Ezek viszont sajnos éppen azt az összhangot nem adják vissza, amitől érdekes lenne az egész. Sokszor gondoltam arra, hogy meg kellene próbálni az eredeti forma megtartásával nádborítással építeni jurtát. Ez a mi éghajlatunknak biztosan megfelelne, hiszen a nádfödeles házak, kunyhók mindenfelé használatban voltak és vannak is. Igaz, a nád nehezen illeszkedik össze a kúpos tetőformával, s még a tündük kialakítása is kérdés marad. De egy próbát megérne a dolog. S most anyagot gyűjtve ehhez az íráshoz, találtam is egy Türkmenisztánból származó képet, ahol – ha a tetőt nem is – a "fekete ház" oldalát nádszövet (vagy valami hasonló) borítja kívülről. Itt tehát a kirgiz gyakorlattal ellentétben a nád kerül kívülre, s a belülre kerül a nemez.

Egy átlagos sátorhoz hozzávetőleg 120 - 150 méter szalag tartozik, amit színes gyapjúfonálból szőnek.  Maga a  fonál is kézi munka, a gyapjuszájat egyszerű kézi orsóra tekerik föl,  amit a lábukhoz dörgölve kézzel pörgetnek meg.  Itt még szerencsére nem divat a tömegtermelés. Mire egy-egy boz üj elkészül, minden kis darabja vagy három-négy ember kezén megy keresztül.  

A jurta a közép-ázsiai kultúra világszerte ismert alkotása. Belső harmóniáját, statikailag logikus szerkezetének szimbolikáját azonban kevesen ismerik. Kirgizisztánban tett látogatásunkkor nemcsak a boz üjben - ahogy ők hívják - töltött éjszaka nyugalmát élhettük át, hanem a kirgiz emberek szemléletmódjáról is képet kaphattunk.