Kapcsolat–Hírek–Írások–Kunfakó–Olvasónapló–Tájak, túrák–Irodalom–Tárgyi kultúra–Filmek–Ajánló–Vendégkönyv

2015-08-02

 

Quarter és Kunfakó

 

 

A kunfakót egyre többször emlegetik fajtaként, bár még hivatalosan nem az. De egyre többen kedvelik, egyre többféle lovas, egyre több módon lovagolja - lassan gyűlnek a tapasztalatok. Az alábbi írás azért értékes, mert egy olyan kedvtelési lovastól származik, aki két lovat lovagol, s így érdekes összehasonlítást tud tenni. Persze egyelőre minden példa és tapasztalás egyedi, de reméljük, hogy ezekből áll majd egyszer össze a teljes kép.

 

 

 

Gyuri kérdezte: melyik lovon szeretek jobban lovagolni, Becsesen, a kunfakón, vagy Dokin, a quarteren? Ezen nekem is el kellett gondolkodnom, leginkább azért, mert annyi volt a tennivalóm, hogy ősz óta alig-alig ültem lovon. Most viszont valamelyest utolértem magam, és elkezdtem edzésbe hozni őket, na meg magamat.

Becses: 4 éves, magam lovagoltam be, és eddig nem volt más célom, mint hogy elvigyen A pontból B-be. Ezt meg is teszi, méghozzá nagy biztonsággal és biztonságban. Még fura neki a hegymenet, így a 90 kilóm mellett van, hogy kell egy kis ösztökélés, és jófejségből olykor le is szállok róla, de ezzel együtt is nagyon bírja a kis szaros. (Bocsánat, szó szerint idéztem, ahogy minap egy 40 perces ügetésben megtett folyamatos emelkedő végén, a Zengő gerincére érve fogalmaztam.) Az ügetése nem teljesen "fű alatti", ezért inkább kissé kikönnyítem, de hosszan, egyenletes tempóban megy, a vágtája is nyugodt, kényelmes. Abszolut terepbiztos, megbízható, együttműködő lovacska, hosszú túrákra, vagy természetben gyönyörködős könnyű sétákra el sem lehet képzelni jobbant. Szóval szeretem. :)

Doki: egy négy lábon száguldó erőgép. Nincs egy rosszindulatú mozdulata, gondolata, nem fúrja oda a fejét tolakodóan, szinte tapintatos, ahogy hozzám viszonyul. Ha menni kell, nagyon megy, ha nem kell, akkor is menne, gyakran vissza kell fogni, főleg ha izgatja valami. Nagyon érzékeny, olyan mozdulatokra, testsúlyáthelyezésre is azonnal reagál, amit én észre sem veszek. Egy kis probléma van vele, az ijedőssége, de aki ismerte akkor, amikor hozzámkerült, (éppen ennek köszönhetően), az most nem ismerne rá. Felkapja a fejét a neszekre, egy darab fólia, építési törmelék neki a világ vége, de azért elmegy mellette, ha szépen kérem. Biztosan ismeritek, mikor a ló megijed, és hirtelen ugrásra kész állapotba rogyasztja a lábait. Dokinál ez olyan gyors, hogy egy pillanatig a levegőben van, majd nagyot dobbant a talajon, és komoly adrenalinfröccsöt ad ezzel a lovasának. Ugyanilyen gyorsan pördül meg, fékez le váratlanul, ha megijed terepen, ezért is lovagoltam be egy kézre, hogy a másik kezem a majrévason (nyeregszarvon) pihenhessen vész esetére. Ugyanakkor épp ilyen gyors akkor is, ha menni kell, és kobakban, gerincvédővel se nagyon próbálgatom a végsebességét. Soha nem volt, és nem is lesz még egyszer ilyen jó lovam, de be kell látnom, hogy kicsit sok is nekem. Ezzel együtt nincs nagyobb élmény, mint vele vágtázni egy hosszú útszakaszon, vagy felfelé egy hegyi úton, olykor a nyakára hasalva a kobakomat és hátamat verő ágak alatt.

Szóval hogy melyiken szeretek jobban lovagolni? Nem tudom. :) Ha arra gondolok, hogy túl vagyok az öt X-en, vagy hogy idővel vennék még pár csikót túralovagoltatás céljára, Becsesnél, a kunfakónál nincs is jobb. Ha viszont minden egyébre, ami miatt az emberek lovagolnak: Doki. Nem a quarter általában, csak Doki.

Cseke Lajos