Magyar Lovaskultúra


2014-01-12

Cseke Lajos Becses - A kiképzés kezdete

 

A terv az volt, hogy a képzéssel megvárom ez év elejét, addig pedig hagyom, hadd érjen még egy kicsit. Eddig csak elvolt Doki mellett, akivel nagy haverok lettek. Ez persze nem azt jelenti, hogy szent a béke köztük, mert Becses naponta feszítgeti a határait, de gyakran játszanak, és a maihoz hasonló szép napos időben békésen süttetik magukat a Nappal egy száraz gyepfolton heverészve. A magam részéről megelégedtem azzal, hogy időnként megkötöttem lekefélni, patáit kitisztítani, bár ezt a munkát egy kicsit elhanyagoltam, és érzek is némi visszafejlődést Becsesnél.
Január elején már végeztünk egy Monty Roberts-féle csatlakozást körkarámban, és ma is ezzel kezdtük. Egyes lovaknál a csatlakozás egyértelműsége nagyon eltérő, van úgy, hogy jobbra-balra lépegetve hátrálunk a lóhoz, igyekezve megtartani a figyelmét, aztán örülünk, ha nem lép odébb mikor megsimogatjuk. Becsesnél a dolgok általában egyértelműek. Az első csatlakozás (számomra váratlanul) akkor történt, mikor Dokival való megismerkedésekor Doki üldözőbe vette, majd egy idő után Becses hozzám rohant, hogy védjem meg. Ma a csatlakozás záró momentumaként Becses nem, hogy félénken felém sandítgatott volna, de nagy lendülettel odajött, és finom szagolgatás helyett jól a hátamba nyomta az orrát. Természetesen nem maradt el a homloksimogatás, de az egész testét is végigsimogattam, amit most sokkal jobban tűrt, mint amikor pucoláshoz kikötöttem.
A Monti-féle munkamenetet most nem szeretném részletezni, csak megemlítem a főbb momentumokat. Öt percig szokta a nyeregtakarót, aztán már teljesen nyugodtan viselte. A nyereg fölrakásánál is alig rezzent meg. A heveder felcsatolása nem izgatta, sem a heveder fokozatos meghúzása. Kicsit jártattam így, majd húztam még a hevederen, és jöhetett a vágta. Volt egy kis bakolás, de csak pár vágtaugrásnyi. Aztán leengedett kengyelekkel is vágtáztattam, és a lebegő, oldalát verő kengyelvasak már jobban zavarták, ki-kirúgott rájuk, de aztán hamar megnyugodott. Ezt követően dolgoztunk egy kicsit kettős futószárral is, (fotó), amivel szintén nem volt gond, a végén pedig kérésemre szépen hátrált pár lépést, és megállt, míg levettem róla a felszerelést. Ami elsőre nem sikerült, az a zabla felvétele, de lesz még rá alkalom, hogy finomabb módszerekkel jobb belátásra bírjam, most nem akartam túlfeszíteni a húrt.
Aki ezt végigolvassa, talán nem talál benne semmi rendkívülit, számomra viszont épp ez a rendkívüli. Szeretnék emlékeztetni rá, hogy Becses egy nem egészen három éves, teljesen nyers csikó, a történteket ennek tükrében kell nézni.
Biztos vagyok benne, hogy gyorsan fogunk haladni. Még van egy kis munkánk a Monty-módszerben, közben lassan rátérünk a Parelli-féle játékokra és futószáras munkára, a végén pedig Istenes Csilla útmutatásai szerint szeretném összeszedettebbé, hajlékonyabbá, átengedőbbé tenni. Hogy mikorra lesz kész Becses az első felülésre úgy, hogy mostanában gyakorlatilag csak hétvégeken tudok rá több időt szánni, nem tudom, nagy tapasztalatom sincs ebben, de Becses annyira együttműködő, hogy tavasszal talán már lovagolhatok rajta. Kezdem érteni Eördögh Andrást, aki azt mondta, hogy örülne, ha a következő nyeregszemlére már Becsessel mennék. Először azt hittem, viccel.
Évekkel ezelőtt egy ideális hobbiló kitenyésztésének elméleti lehetőségeit latolgattam. Akkor egy lótenyésztésben elismert szaktekintély véleményét is kikértem. A következőket mondta: a magyar sportló tenyésztésnek így is nagy problémát okoz a versenyzésre alkalmatlan egyedek értékesítése, nem kell tovább tetézni a bajt külön hobbiló tenyésztésével. A sportló tenyésztés szempontjából ez valóban így van, de nem hiszem, hogy ez érdekli a hobbiló tartókat. Az említett sportlovak hobbilóként való használatának árnyoldalairól korábban már beszéltünk. Itt csak azt szeretném megjegyezni, hogy véleményem szerint igen nagy űrt tölt be ez a tartás szempontjából kis igényű, hobbi-, túra- és hagyományőrző célokra ideális méretű, lendületes mozgású de erős idegzetű, jól szociálódó kunfakó.
 
A kép minőségéért elnézést kérek, csak telefon volt nálam.
 

Cseke Lajos barátunk első írásában kunfakó lovának, Becsesnek kezdeni,  ménesbeli életéről, majd kiválasztásáról és új helyén történt szocializációjáról írt.

 

Lásd  >>itt<<

 

Most pedig a kiképzés első lépéseiről számol be.