Magyar Lovaskultúra


2014-07-22

Hamza Viktória

Csipke a kunfakó, folytatás…

 

Csipke első/utolsó bejegyzése óta durván fél év telt el. Nos ez a fél év nem szenvedett hiányt fejleményekben gondolhatjátok :). Ezt a fotók is fogják prezentálni…

 

Csipke februárban töltötte a 2. életévét, nyár elejére egészen sokat változott a külseje. Megerősödött a csontozata, persze finom formáit és alakulásait megtartva, a fejformája megkomolyodott, kicsit „konyikosabb” lett, de van egy kis enyhe homorúsága, ettől olyan elegáns és kedves. A pocakja tavasszal igen csak megereszkedett, ami nem csoda hisz habzsolta magába a dús zöldet a legelőn, mindemellett  én még a vizsgáim előtt álltam ekkor, ezért kevesebb időm jutott a trenírozásra.


Ez aztán május elejétől megváltozott, meg volt a vizsga úgy éreztem „időmilliomos lettem”, bár elején nem tudtam hova tenni ezt a sokat, zavaros is volt, de hamar felállítottunk egy napi rutint.
Szóval Csipkével megindultunk intenzíven :). Mivel télen inkább egyénileg dolgoztam vele, újra egy másik ló mellett is kezdtünk mozogni, kezdetben csak földről. Csak alap dolgokat csináltunk kezdetben körön illetve szabadon is. A kis kunfakónak az elmúlt esztendőhöz képest „nagyobb lett a szája”, akadtak megoldandó problémák. Rendszerint körön kicsapott a körből, eltolta a társát illetve néha odacsippentett a társának, mint afféle rossz gyerek.

A korrigálások során rájött, többet kell szaladnia, ha nem bír magával, ehhez azonban idő kellett, amit megadtam neki. Aztán mikor ezt a problémát áthidaltuk, a másik ló hátáról szabadon is elkezdetem őt magunk mellett terelni, a földről való korrigálások után itt már könnyebb volt a dolgom. Mára már mindhárom jármódban, kötél nélkül, szép íveket leírva, szépen halad mellettünk, és a stop-ok is egyre jobbak nála.
Így nyárra tudatosult bennem, néhány korábbi próbálkozás után, Csipkének nem erőssége az ugrás, bár ahhoz képest hogy télen átesett azon az 1-1 gumisoron, amit próbálgattunk, azért már képes elrugaszkodni, majd csak ügyesedik !


Már tavaly is sikerült őt lefektetni, de nem teljesen úgy ahogyan szerettem volna, az inkább csak egy bevezetése volt a dolognak, de nem jelenti azt hogy durva, csak nem tudtam összehozni azt a módszert a pálca jelzésére való lefektetéssel. Így más irányból közelítettük meg a dolgot, és szemmel láthatóan ezt érthetőbb is számára.
Nem mondom, hogy teljesen készen van, de sokat fejlődött, ÚGY hogy szándékosan nem gyakoroljuk sokat és rendszeresen. Ő olyan, hogy lassan emészti meg a dolgokat, tán azért mert fiatal, vagy azért mert ő ilyen, de azok a dolgok, amiket tényleg hagyok neki időt az jobban rögzül, persze több ideig tart míg teljesen megtanulja. Viszont nincs hová sietni ő még gyerek !
Terepen igazán szeret mozogni….meg a hasát tömni :) és nem egy beszari még mindig :).

 

Körülbelül 1 hónapja úgy gondolta feljebb szeretne lépni a kis ménesben a ranglétrán. Összeveszett a 9 éves welsh pónival, mindig a csikó kezdte, először csak finoman, de a másik ezt megelégelte egy idő után.  Úgy 3 hétig zajlott a harakiri, de mindig a kis kunfakó maradt alul, pedig már tömegesebb meg nagyobb is a póninál, a póni viszont dominánsabb, meg hát meg kell hagyni ereje teljében van, miért hagyná? Azt hiszem mostanra beletörődött, de biztos hogy lesz még játszma  a jövőben….az ő dolguk én nem szólok bele. Viszont ha munka van, munka van, nincs harc és nincs is :).

 

A múlthétvégére éppen a közelbe kaptunk meghívást bemutatózni, ezt egy jó alakalomnak tartottuk, hogy Csipke (is) újra porondra léphessen. Nem részletezem agyon, nem csalódtam a kis kunfakóban most sem. Amit tud azt szépen adta, a maga megszokott higgadt, békés kis természetében. Szeretni való kis apróság !!! :)
Pár fotóban megmutatom hova is fejlődött röpke pár hónap alatt.

Hamza Viktória ezév, vagyis 2014 januárjában mutatta be honlapunkon Csipke nevű kunfakó lovát. Már akkor megígérte, hogy beszámol a csikó fejlődéséről, s ezt most, fél év múltán be is váltotta.

Sajnos az idei Nyeregszemlén csak Vikivel volt alkalmam élőben találkozni, Csipkét nem tudta magával hozni. Hát majd legközelebb, addig is itt a szöveges, képes beszámoló...