Magyar Lovaskultúra


2014-12-13

Csipke belépett a "nagyvilágba"

- Uniqa Lovas Világkupa

 

 

 

Üdv Olvasók!


 

Újabb beszámoló következik Csipkéről. A legutóbbi róla készült bejegyzéshez képest a mostani olyan lesz, mint ha mérföldeket fejlődött volna. Kicsit igen, meg kicsit nem. Lássuk, hogyan értem ezt...
Az idei évben Csipke már többször velünk jött fellépésékre, a társaival és velem. Azt szeretném, hogy fokozatosan szokjon egyre több ingert, és újat. A jövőben egyre többet szeretnék majd vele menni, de azt viszont nem szeretném, hogy egyszerre sok legyen. Egy ilyen fiatal lovacska szempontjából úgy gondolom ez a legbarátságosabb mód. Főleg, hogy SOHA nem állítom őt olyan feladat elé, amiben nem vagyok biztos, hogy teljesíteni tudja.

Mivel az idei évben , főleg az év második felében igazán sokat fejlődött Csipke, úgy döntöttem ő jön velünk decemberben a Papp László sportarénába Pestre. A fölkészítése nem erőltetve, és nem is "rákészülve" történt, mindig annyit haladtunk előre, amit ő gondolt. Volt lehetőségünk lovardai légkört szokni, hangos zenét és extra fényeket, amelyeket Csipke nagyon jól fogadott, hamar elfogadta mindenféle pánik, és tiltakozás nélkül. Csipke ez idáig minden helyzetet nyugodtan kiegyensúlyozottan fogadott, ő soha sem reagált rémülten új feladatokra, szituációkban, helyzetekben, és ez mindig is így volt. Én igyekszem ezt erősíteni, viszont Csipke mentalitása megkönnyíti a dolgomat. Azt nem mondom, hogy nem lehet őt elrontani, ugyan is roppant érzékeny, bármilyen mozdulatomra, azonnal reagál, de ezt is mindig nyugodtan teszi, nem pörög fel semmilyen kérésnél és feladatnál sem. Őszintén mondom, maga a ló olyan nyugodtságot és és békét sugároz, ami nagyon könnyen rám ragad, igazából néha olyan, mint ha szerepet cserélnénk, de nagyon jó érzés. :)
Csipke mellett való döntés nem egy forrófejű, "vagy összejön-vagy nem" döntés volt részemről, tudtam, hogy helyt fog állni.

 

A "megmérettetések kezdete"

 

Pénteken délelőtt a Nemzeti Lovardában találkoztunk először a Equissimo lovasgálában szereplő fellépő társainkkal (idegen lovak, emberek). Itt a feladatunk az volt, hogy megszokjuk az adott térben idegen ló mellett tudjunk mozogni, anélkül, hogy zavarnánk egymást. Csipke az elején szívesen építette volna kapcsolatát az idegen lóval, de nem volt szüksége hosszú időre, hogy elfogadja a helyzetet. Így a délelőtti és az aznap éjszakai próbán végig velem/velünk maradt és minden kérésemet várva teljesítette.
Csipke rengeteg számára új és ismeretlen dologgal és ingerrel találkozott: mobilboxok, lovakkal és lovasokkal zsúfolásig telt melegítő pálya, rengeteg fütty, sikítás, hangos zene, karikás ostor, kiáltások, extra erős fények, rengeteg ember, tapsvihar, és még sorolhatnám. Mindebből egyet sem tudok kiemelni, ami Csipkéből feszültséget hozott volna ki. Számomra ez  volt a legnagyobb érték az ott töltött idő alatt, többi lovamtól is szintén.  

Összesen 4x léptünk be az aréna "küzdőterére", ebből 2x megszokott módon, saját műsorunkat előadva. A másik 2 alkalom nem a megszokott formációban, színházi jelleggel történő fellépés volt, ami csupán néhány perc volt, de ez a néhány perc sokkal több extrát tartalmazott. Meghatározott sorrendben és időben kellett belépnünk az arénába, pont, mint egy színdarabban. Sajnos (az okát nem tudom, miért nem), de a próba során nem alakították ki azokat a körülményeket, amik a szombati és vasárnapi fellépések során fogadtak minket. Csipkének, de rajta kívül másik 2 társának is életükben először kellett belépniük, egy szinte teljesen sötét térbe, ahol erős reflektorokkal követték a fellépőket. Nekünk fél percünk volt mindezzel szembesülni a kapuban, ahonnan már aztán igazán nem volt visszaút. Nekem arra volt időm, hogy levegyem a kötőfékeket, aztán jött a vezényszó : INDULJATOK! A 3 kis lovacska anélkül, hogy visszatekintettek volt, vagy megtorpantak volna, követtek és együtt futottunk körbe. Óriási érzés volt, ha mondták volna, hogy nem szabad én akkor is mosolyogtam volna!!!:) Extra körülmények, extra ingerek, és még is együtt maradtunk, tényleg angyalok lehettünk ott, és akkor ! :)

Mindent összevetve abszolút pozitívan jöttünk el vasárnap este, én teljesen elfáradva, de Csipke és társai pont olyanok voltak, mint mikor megérkeztünk, hihetetlen számomra!
Mindezek után Csipkére egyre több feladat vár a jövőre tekintve, folyamatosan fejlődik, sőt komolyodik, hisz márciusban már a 3. életévét tölti, amikor is elérkezhet a lovaglás ideje is. Nem tölt el óriási izgalommal, bár kíváncsi vagyok milyen lovagolni egy kunfakót, ugyan is én még nem lovagoltam rajtuk. A következő bejegyzésben már elképzelhető erről fogok írni :)

 

Üdv.: Viki

Hamza Viktória kunfakós beszámolóinak harmadik részében a 2014 november 29-30-án megtartott Uniqa Lovas Világkupán történt föllépésükről számol be.

 

 

Aki már próbált átjutni valami terepakadályon a lovával, legyen az kidőlt fa, pocsolya, árok, vagy éppen valami híd egy árok fölött - annak lehet fogalma arról, mit jelent egy szabad legelőkhöz szokott lónak egy sötét arénába belépni, és szembetalalálkozni a reflektorok fényével.

 

Hogy az itt olvasható történetben kié a nagyobb érdem, Csipkéé vagy Vikié, azt az olvasóra bízzuk.

Ezen az oldalon

Mráz Edina

fotói láthatók. 

 

A kis képekre kattintva nagyobb fölbontásban is megnézhetők