2017-01-21

Hamza Viktória:

Csipke ötödik éve

 

Csipke-Polka ez év márciusában tölti az 5. életévét. Nagyjából fél éve érzem és látom rajta azt, hogy kijelenthetem, ő beérett. Ez vonatkozik külső jegyeire és belső jegyeire egyaránt. Fél éve látom azt a kissé zömök, gömbölyű hasú és farú lovacskát, erős, stabil még is kecses végtagokon állva, maximálisan erős és szívós patákkal. Már nincsenek cingár, gyufaszál lábacskái, mint két éves korában, akár egy arabocska csikónak. A feje is megkomolyodott. Örömömre, azonban megőrizte a finom vonalvezetését, nem lett olyan zömök, telt feje mint egyik másiknak. Az orrának meg egyenesen aranyos, szívecske formája van, olyan ölelgetni való.

Apropó ölelgetés! Csipke éppen az a lovacska, akinél az ölelgetés, különösen a fej, orr, fülek tapogatása, nem egy magától értetődő dolog. Sokáig éreztem vele kapcsolatban azt, hogy inkább csak úgy "megtűr" maga mellett, de nem kapcsolódtak hozzám szorosabb szálak a részéről. Sosem volt agresszív, vagy elutasító, de ő inkább megtartotta a három lépés távolságot.

Ez az elmúlt nyár környékén jelentős fordulóponthoz ért. Valahogy, szinte éles váltással érzékelhető volt, hogy van egy kapocs. Látható és számomra érezhető is. Csipke most már sokszor vár, keresi a társaságomat, sőt kedvel is. Ez nekem nagyon sokat jelent! Nyitott felém a lovacska önszántából. Már nem kizárólag a fizikális munkák során tudunk együtt lenni, valami olyasmi ez, ami a szem számára láthatatlan. Sokkal inkább érezhető, mint látható! Ez általában kialakul minden lónál, akikkel találkozom, foglalkozom és kommunikálok velük, több, kevesebb idő elteltével. Csipke esetében ez egy kicsit több időt vett igénybe. Bár nem érdemes ezt annyira időben számolgatni, csak várni kell és megtörténik.

Csipke munkában, foglalkozások alatt és előadásokon:

Az elmúlt évben már több rutinhoz és tapasztalathoz jutottunk közösen. Mint "váltó lovacskaként", több helyre is velünk jött bemutatózni. Lényegében nem tudtunk, olyan szituációba kerülni, ami a kis kunfakómat erősen befolyásolta volna, stabilságában, kiegyensúlyozottságában, együttműködésében vagy koncentrációjában. Bár a mellette levő tapasztaltabb lovam is jó hatással van rá, de Csipke egy egyéniség. Nem egy pótkocsiként, a másik mellé beálló, és zombiként azt követő kis élőlény. Előfordult néhányszor, hogy Csipke éppen, mikor "nem volt dolga", kilépett az előadásunk részére körülhatárolt pályáról. Számára (ez némileg kellemetlen szokás, mert villanypásztor hiányában itthon is megteszi, akár 50 centi magasságnak is alábukva) ez könnyed mozdulat, amit a világ legegyszerűbb dolgának tekint. Még csak nem is menekülési szándékkal, mert igazából onnan, hogy kimegy övé a "pálya".

Szóval előfordult párszor, de kettőnk között működő kapcsolat révén, mindig visszahívható. Igazából ez számít a leginkább!

Csipke egyenletes és dinamikusan mozog földről, és már egyre inkább hátán ülve is ezt tapasztalom. Az egyensúlyban történő lovaglás eltartott egy darabig, míg úgy kialakult, bár még ma sem tökéletes, főleg vágtában nem. Csipkének van egy bizonyos ferdesége, aminek a kialakulását pontosan nem tudom. Annyira komolyan nem jártam utána, de mozgás közben kis mértékben befolyásolja őt. Én hiszek abban, hogy a ferdesége, jól végzett és fokozatos földimunkával javítható. Ez a folyamat már beindult. A vágtája sokkal gördülékenyebb lett, a korábbi töredezett, dobálós vágtát felváltva. Én inkább játék közben motiváltan próbáltam ezt kihozni belőle, aztán csak később felváltva mindkét kézen körön kérve is. Rengeteg javulást értünk el így vele, hogy nem erőltettük, csupán élveztük!

Mivel ez működőbe jött földről, hátról ezen felesleges kiélezetten dolgoznunk. Ott inkább csak visszajelzésként jön a válasz, a jól végzett földi"munkáról". Vagy is Csipke egyre inkább egyformán adja mindkét kézen a vágtát és szépen gördülékenyen, lendületesen halad. Hozzátenném, hogy ezek a vágtába lendülések a legnagyobb részt eszköz nélkül történnek az utóbbi időben. Szeretném a legtisztább mozgást látni és érezni, hogy tudjam, hol kell még csiszolni és fejlődni. Azt hiszem ilyen hozzáállással egy fiatal lóval, így fejlődhetünk jól, hogy stabil, kiegyensúlyozott, együttműködő, boldog hátas legyen belőle.

Csipkével igazi élmény foglalkozni! Érzékeny a nyomásokra, és most már abszolút pontosan reagál. Szinte centikre belőve, egy tekintettel mozgatható az eleje, hátulja, jobbra, balra, előre, hátra, oldalra, bármely testrésze. Ennek az alapja fiatal kora óra meg van, hogy a fizikális nyomásokra elég érzékenyen reagált már az elején is. Mára ezt felfejlesztettük, olyan szinte, hogy gondolattal, mentális nyomásokkal is mozgatható és irányítható.

Tavaly nyár óta már oktatásokban is részt vesz, ahol számára ismeretlen emberekkel működhet együtt. Az a tapasztalatom, hogy abszolút korrekt lovacska. Nincs gombra tanítva, ha helyesen kommunikálnak felé, akkor kérdés nélkül, helyesen válaszol. Azonban, ha nem érti, akkor visszakérdez. Ha valami sok neki, azonnal jelzi. Egyébként abszolút együttműködő és jó tanító társ.