Magyar Lovaskultúra
2015-08-17
Kunfakó találkozó 2015
Jászszentlászló környéke csikónyerítéstől visszhangzott az elmúlt hétvégén. Nem mintha máskor ilyesmit nem lehetne ott hallani, de ezúttal igencsak megszaporodott a lovak száma, az első kunfakó találkozónak köszönhetően, amelyre a fajta megálmodója, Eördögh András csodálatos birtokán került sor. A száz fő körüli résztvevő sereg kisebb táborokba szétszórva, ugyanakkor minden szükséges dologgal ellátva úgy eloszlott a 150 hektáros legelőn, hogy az is jól érezhette magát, aki amúgy heveny tömegfóbiában szenved. Nekünk például egy saját, külön bejáratú rét jutott. A zártkörű rendezvény igazi értékét azonban nem a pazar vendéglátás jelentette. Lovas rendezvényt évenként szép számmal szerveznek szerte az országban. A kunfakó találkozó sajátossága az, hogy itt nem volt „közönség”, csak résztvevők. Amikor egy bemutató a nagyközönségnek szól, akkor ott mindennek olajozottan kell működnie. Ez alkalommal azonban nem, pontosabban nemcsak az eredményeket, hanem az odavezető utat láttuk. Egyebek között Hamza Viktóriát, Gőblyös Istvánt, Zerinváry Szilárdot láthattuk munka közben. Ugyan nem új keletű fölfedezés, de érdekes volt ismét látni hogy a három, első ránézésre nagyon is különböző megközelítés mennyire hasonló, vagy éppen azonos alapokon nyugszik.
Számomra legalábbis szintén különleges élmény volt Hecker Waltert hallgatni, miközben a sorra fölvezetett kunfakókat szemlézte. A fajta ugyan még nem válhatott hivatalossá, de ideiglenes fajtaként már bejegyezték, így a lóútlevélben már szerepelhet fajta megjelölésként.
Ma még izgalmas kérdés, hogy lesz-e valódi fajta belőle, kialakulnak-e és megszilárdulnak-e azok a tulajdonságokat, amiket a tenyésztési célban megfogalmazódtak. De már az is siker, hogy egy-egy ilyen rendezvényre az ország különböző, egymástól távoli vidékeiről összejönnek azok a lovasok, akik megkedvelték ezt az egyre népszerűbb fajtát, s az esti vagy az ebéd utáni sör mellett a honfoglalók lovairól, a pataápolásról, örökléstanról s miegyébről beszélgetnek. Reméljük, hogy ezt az első találkozót továbbiak hosszú sora követi majd, s az évek során még izgalmasabbá, tartalmasabbá válik. A kezdet nagyon jó volt.
Idézet a konyik-kunfakó honlapról:
Tenyészcél:
A tenyésztés célja, egy közepes marmagasságú, 130 – 145 cm magas, az ősi íjfeszítő népek, a szkíta, az avar, és a magyar ló alkatához és tulajdonságaihoz hasonló lófajta kialakítása. Bökönyi Sándor a lovas temetkezések vizsgálata kapcsán igazolta, hogy az avar és a magyar lovak gyakorlatilag, a szkíta lovak utódainak tekinthetők. Olyan lófajtát kívánunk kialakítani, amely a búvópatakként felszínre tört és népszerűségében rohamosan növekvő ősi magyar lovasjátékok, a Kelemen Zsolt által fémjelzett lovas harcászat, a baranta, a hosszú távú lovas túrák, a lovas íjászat, és a ló megszerettetését célzó játékos lovas elemek céljára alkalmas, kitűnő, kiegyensúlyozott idegrendszerű, de tartásában kevésbé igényes, alacsony költségek mellett tenyészthető ló. Marmagassága alapján ideális gyermekló, tehát már a 6-8 éves gyermek is biztonságosan megüli, de a felnőttek is kiválóan használhatják a fent leírt célokra.
És amint sereg kél szürke por ködéből,....
