Magyar Lovaskultúra
2012-03-08
Nagy Mari és Vidák István indiai útinaplójából
2012 február 25.
Indiában sokféle vallás létezik, némelyikről itt Európában is sokat hallunk.
Az a templom, amit mi most be szeretnénk mutatni Önöknek, eltér az eddig látottaktól, megdobogtatja a magyar emberek szívét.
Az oltáron lovasok sorakoznak egymás mellett, és az ide betérő emberek hozzájuk imádkoznak, tőlük kérnek segítséget. A lovak jellegzetes indiai lovak. A hős, aki a lovon ül, nem más, mint Pabu Dada. Főként Radzsasztán és Gudzsarat tartományban tisztelik a radzsput és a rabari családok.
A lovakat, illetve a lovast fából, kőből és legújabban cementből készítik, majd évtizedek múltán, amikorra szerepüket elvesztik, elviszik a tengerpartra és egy szertartás közepette úszni hagyják őket a vízben.
© Vidák István felvétele Maj falu, Kács-félsziget, Gudzsarat tartomány, 2012. február.
© Vidák István felvétele - Kanmer falu, Kács-félsziget, Kudzsarat tartomány, 2012.
- Jellegzetes fül állású lovak egy Pabu Dada templomban
A lovas kultúrának Indiában is nagy hagyománya van, a föllelhető források szerint innnen származik az első kengyelszerű képződmény ábrázolása, mégha ezzel kapcsolatban vannak is fönntartásaink. (Lásd A kengyel története c. írásunkat)
Amikor ezeket a bajszos szobrocskákat megpillantja a magyar ember, óhatatlanul a magyar huszár, vagy éppen a János vitéz ötlik az eszébe.
"Franciaország és India határos,
de köztük az út nem túl mulatságos"
Megbocsátva Petőfi Sándornak ez az igazán népies földrajzi felfogást, egyelőre adósai maradunk az olvasónak a tekintetben, hogy Pabu Dada kilétéről pontosabb felvilágosítást tudjunk adni.
Az interneten keresgélve csak annyit tudtunk meg, hogy egyike a sokféle házi istenségnek.
Hogy miért ül lovon, miért a jellegzetes bajusz, s mi az a fucsa eszköz, amit a jobb kezében tart - ezt még nem sikerült tisztáznunk.
Talán az itt bemutatott naplórészlet szerzőjétől - Vidák Istvánntól sikerül majd többet megtudnunk.
