Magyar Lovaskultúra


Szépirodalom:

 
Ha valóban lovas nemzet vagyunk, akkor úgy kell annak lenni, hogy a  ló nemcsak dalainkban, meséinkben, de szépirodalmunkban is megfelelő helyet kell kapjon. S hogy így is van, arra álljon itt  bizonyságul egy kis gyűjtemény jeles szépíróinktól.  
 
 
>>Fekete István: A magam erdeiben (részlet)
 
>>Krúdy Gyula:  Taral, a csodalovas és a 100 éves lóverseny (részlet) Itt Kincsemről is olvashatunk!
 
>>Simon István: Mirza
 
 
>>Eötvös Károly Sobri Jóskáról
 
 
>>Székely János: Pálinkás
 
>>Weöres Sándor és a lovak

Magyar népköltészet:

 
>>Lovas dalok és népmesék 
 
>>Huszárnóták 
 
>>Betyárdalok, balladák

Más népek irodalma:

 
>>A pej ló panasza - kazak népdal 
 

Kezdőlap > Nyelvi kultúra és irodalom

Nyelvi lovas kultúra, népköltészet és irodalom 

Lovaskultúránk nyelvi kincsei:

 
Amire nincs szavunk
 
Lószinek

A kultúra megnyilvánulási formáit sokféle módon lehet rendszerezni. Beszélhetünk például tárgyi, nyelvi, zenei stb. kultúráról.  Persze nem muszáj mindent rendszerezni, és a valóság sokszor ellen is áll rendszerezési igyekezetünknek, például azzal, hogy a határok elmosódottak. Ezek a megkülönböztetések talán csak arra jók, hogy a figyelmünket lekössük egy időre bizonyos dolgokra. Kétségtelen, hogy a nyelvünk világára érdemes odafigyelni olykor-olykor, hiszen sokat, nagyon sokat elárul belső világunkról.  A lovas világ nyelvezete, a népköltészet - ide értve a prózát is, jelesül  a meséket - a szépirodalom, s az irodalmi igényű tanulmányok - elegánsan esszé irodalom - így, és ezért kerül honlapunkon egy gyűjtő oldalra. Az olvasó kedve szerint kalandozzon közöttük.  

 

 

"Méneseknek nyargaló futása
Zúg a szélben, körmeik dobognak,
S a csikósok kurjantása hallik
S pattogása hangos ostoroknak."

 

Petőfi: Az Alföld

Lovas barátaink írásai