Magyar Lovaskultúra
2014 augusztus 24-én vasárnap Hamza Viktóriánál jártunk látogatóban. Szíves fogadtatásban volt részünk, s megnézhettük, hogyan dolgozik otthon a lovaival. Történetesen öttel.
Hazatérve végignéztem a közben készült fényképeket, s meglepetten fedeztem föl egy furcsa hasonlóságot. Erről szól a túloldali írás.
2014-08-27
Kortalanság
Ugye megdöbbentő? A jobb oldalon fölül látható kép harmincötezer éves. (Részletesen lásd a Létezik-e lovaskultúra? című írásunkban) Alatta egy XXI. századi fölvétel. Az egyiken balra, a másikon jobbra néznek a lovak, de ezt a különbséget a technika könnyen el is tüntethetné. Az őskori rajzon nem látható ember. Ez mindenesetre eltérés. Pedig az ember már akkor is ott volt a lovak közelében. Az a hihetetlen pontosság, hitelesség, amivel ez a rajz készült, föltételezi, hogy készítője nagyon közelről szemlélte a lovakat. S mivel a lovak aligha álltak neki modellt, a rajznak emlékezetből kellett készülnie. Ehhez pedig nem lehet elég egy egyszeri megfigyelés. Készítője rendszeresen, közeli kapcsolatban állt a lovakkal. Az az érzésünk, aki ezt rajzolta, ugyanúgy terelhette a lovakat, mint az alsó képen Hamza Viki. Pedig a tudomány mai állása szerint a lovak háziasítása csak mintegy ötezer éve történhetett, harmincezer (!) évvel később, mint amikor a rajz készült.
Miközben a fotó készült, Viktória édesapjával beszélgettünk. Szóba került, hogy egy bemutatójuk után valaki azt javasolta nekik, hogy a műsort valami régi korba kellene illeszteni. Hát nem kell - nem is lehet. Amit itt látunk, az kortalan. Ősibb, mint a történelem, és korszerűbb, mint napjaink gyorsan avuló elektronikus csodái. Amit ezeken a képeken látunk, az az ember örök kapcsolata a természettel, ami olykor nehéz, máskor derűs, de mindenkor fölemelő.
S van itt valami, ami nem hagy nyugodni. Mondják, hogy eredendően az ember vadászott a lóra. S hogyne vadászott volna. De ez a fönti kép a jobb sarokban éppoly kevéssé szól vadászatról, mint az alsó. Hogyan volt tehát? Hogyan is kezdődött ez a kortalan, időtlen történet?
És még egy hasonló kép, amit a Lóábrázolások című oldalunkon már bemutattunk, Móser Zoltán fölvétele egy középkori freskóról (Rímabánya, Gömör vm).
Persze azért itt már elég katonásan sorakoznak a lovacskák, a hasonlóság mégis megkapó.