A kuncsomó és változatai

 

A kuncsomó aránylag ismert a lovasok között, az alapváltozat megkötésének módját azért itt<< bemutatjuk. Minden változata a "rántásra oldódó" csomók közé tartozik, és csakugyan egy rántásra ki lehet oldani - egészen addig, amíg erre semmi szükség nincsen. Merthogy manapság erre nem a gyors menekülés miatt lehet szükség - mióta ritkaság már a zsandárok elől menekülő betyár. Hanem akkor kellene tudnunk gyorsan kioldani a csomót, amikor a kikötött ló valamitől megriad, menekülni próbál, de a kötél nem engedi, s ettől még jobban pánikba esik. Az ilyen ló olyan erővel tépi magát, amivel kárt tehet magában, kitépheti  a cölöpöt, amihez kötöttük, s ha ezt elkezdi vonszolni maga után, akkor tényleg törve-zúzva futhat ki a világból.

Nos, ilyenkor az amúgy egy mozdulattal kibontható kuncsomó úgy befeszül, hogy nincs ember aki kibontsa. Marad a jó éles kés...

Az interneten találtam egy videót (sajnos már nem található meg), amelyen a kuncsomóhoz hasonló kötés látható, azzal az előnnyel, hogy ha a szabad szárát megrántjuk, rögtön le is fut a kötél a rúdról vagy cölöpről. Nem próbáltam, de félő, hogy ugyanaz a hátránya ennek is megvan.

Azon is gondolkodtam már, hogy olyan csomó lenne az ideális, ami nagyon erős húzásra magától kioldódik. Ezzel persze az a baj, hogy ha van is ilyen csomó, a kötél anyagától, pillanatnyi nedvességétől s egyebektől erősen függhet, mekkora erőre oldódik ki.

Próbálkozhatunk viszont olyan csomóval, ami nem tud befeszülni.

Az ábrasoron egy ilyen próbálkozás látható. A képeken látható Mirza nevű kétéves csikó elhatározta, hogy mindent gondosan megfigyel, hogy majd ő is ki tudja bontani.

Előszöris készítsünk a kötelünkből egy jókora fület (1. ábra), majd a fület buktassuk át a rúdon vagy cölöpön, amihez a lovat kötni akarjuk (2. ábra).  A kötél szabad vége, a kifutó szál, amit a kötőfékhez kötünk, és az átbuktatott fül így három szálat képez, amiből az utóbbi természetesen dupla.

Ezzekkel kezdjünk hámrasfonást csinálni (3-5. ábra), vagyis hol a jobb, hol a bal szélső szálat a középső szál fölött átkeresztezzük, így ez a szál kerül középre. Hogy hány ilyen keresztezést csináljunk, azt ki kell a gyakorlatban próbálgatni, mert alighanem a kötél minőségétől is függ. Sok nem kell belőle, mert nem fog a kötél kibomlani, de túl kevés se jó, mert azt meg a ló könnyen széthúzza. Ha elég hosszú fonatot kaptunk - szerencsés esetben a dupla szál gyakorlatilag elfogyott (6. ábra) - akkor a szabad szálon egy kis fület készítünk, (7. ábra), amit a kettős szálból maradt fülön átdugunk (8. ábra),  kissé megszorítjuk, s ezzel kész a kötés (9-10. ábra)

Az ötlet lényege, hogy ha  a ló befeszít, a hármasfonás fölveszi az erőt, a szabadon maradt vég nem tud annyira megfeszülni, hogy ne lehetne egyetlen rántással kioldani. Az sem zárható ki, hogy a dupla szál nagyon erős húzáskor kicsúszik a záró masni alól, s ezzel a kötés magától kibomlik. Ez azonban nem egészen biztos.

Figyelem! Az itt leírt eljárást mindenki csak saját felelőségére próbálgassa, az esetleges károkért semmilyen felelőséget nem vállalhatunk.