Magyar Lovaskultúra
Kedves Olvasó !
Ez a honlap a magyar lovaskultúra fejlődése érdekében jött létre. Nem csupán hagyományőrző, és a múltat nem utánozni, hanem művelni szeretné. Örökségünket, azt, ami csakis a miénk, nem akkor tartjuk meg igazán, ha vitrinbe tesszük, hanem akkor, ha a jelenkor körülményei közt használjuk belőle, mindazt, amit lehet és érdemes. Lovaskultúránk múltjának minél teljesebb megismerése és minél hitelesebb megjelenítése mellett célunk a továbbvitel, a kor viszonyaihoz illeszkedő fejlődés.
Az igazi kultúra ugyanakkor mindigis nyitott, nem fél tanulni senkitől. Vannak iskolateremtő lovas emberek, akik maguk is számtalan forrásból építkeztek, de a tanítványaiktól elvárják az egyféle módszer ostobaságig merev utánzását. Ezen a honlapon egy olyan szemlélet terjedését szeretnénk segíteni, amely a dolgok értelmét nézi, és ha okos dologra bukkan, azt szívesen fölhasználja, föltéve, hogy be tudja illeszteni a maga világába.
A kultúra ugyanis szervesen épül, építkezik - ahogyan minden élő: idegen anyagot vesz magába, lebontja, és sajátjaként építi újra. Eredeti mivoltát pedig folyamatosan megőrzi, miközben fokról-fokra minden építő elemet kicserél.
Történelmünk során nagyon sokszor arra kényszerültünk, hogy ezt a szerves, folyamatos építkezést megszakítsuk. Sajnos igaz ez a lovakkal való hagypmányainkra is: a tradíció megszakadt, idegen, ránk kényszerített vagy ostobaságból, utánzásszerűen átvett elemek kerültek bele nemegyszer.
Talán nem túlzott optimizmus azt állítani, hogy most éppen a magyar történelemnek egy szerencsésebb korszakába érkeztünk. Bár bonyolult, szövevényes világ részei vagyunk, és nem élhetünk külső kényszerektől mentesen, de saját világunk alakítása most mégiscsak a mi felelősségünk. A mi kultúránk - akármennyire hasonlít, és akármennyire eltér másokétól - azért a miénk, mert senki más rajtunk kívül művelni nem fogja.
Ezért műveljük mi.
Ennek a kultúrának - amely igen szerteágazó, nyugati és keleti elemekben egyaránt gazdag - mindig is részesei voltak néma társaink, a lovak.
Ebben a bevezetőben nem döntjük el, mi tartozik bele a magyar lovaskultúrába és mi nem. Bizonyára nem tartozik bele minden jelenség, ami ma Magyarországon a lovak körül történik. A lóval való foglalatosság még önmagában nem kultúra. A külsőségek és felszerelések még nem teszik azzá. De hogy mikor válik valóban kultúrává - annak tisztázása épp az egyik cél, amiért ezt a honlapot elindítjuk.
Amiről itt biztosan kevés szó lesz, az az üzlet. Nem mintha a tisztes kereskedés nem lenne része a kultúrának, hanem mert manapság az úton-útfelen tapasztalható fölfokozott nyerészkedési igyekezet igen falánk módon pusztít el mindent, ami kultúra és természet.
Meg lehet persze kérdezni, hogy létezik-e egyáltalán lovaskultúra - főképp a modern világban. Aki a kultúrát csak könyvekben, színházban vagy koncerttermekben tudja elképzelni, annak a számára talán nem létezik.
A kultúrának azonban van egy tágabb értelmezése, amibe a tudomány, a kultusz, a játék, a művészet és a sport, vagyis a test és lélek harmóniájának művelése egyaránt beletartozik. Ebbe a tágabb értelmezésbe a lovaskultúra igenis belefér, hiszen a lovaglás, a lovakkal való kapcsolat tudást, művészetet, kikapcsolódást, a természet szeretetét egyaránt jelenti.
Az emberiséget időről időre megkísérti a modernizmus, értve ezen azt a fölfogást, ami szerint a múlt rossz, s ezért gyökeresen új dolgokba kell kezdeni. " A múltat végképp eltörölni..." énekeltették velünk a "népi demokrácia" évtizedeiben. Ebből a múltat eltörlő igyekezetből sok minden születhet, de kultúra sosem.
A lovak végigkísérték ugyan az emberiség történelmének nagy részét, de - talán sokkal inkább, mint a kutya - ősi ösztöneiket mindvégig megőrizték. A modern világban egyre jobban elbizonytalanodó ember számára éppen ez teszi mindinkább ösztönösen vonzóvá őket. Ők bizony nem törölték el a múltjukat, egy parányi legelőn is képesek történelem előtti hatalmas puszták szabadságát fölidézni. Kész csoda, ha bizalommal vannak irántunk.
Kapcsolódó oldalak:
