Magyar Lovaskultúra


2011-01-15

 

A lótartás kultúrája

 

A lótartásról állategészségügyi, technológiai, takarmányozási szempontból rengeteg írás, könyv, internetes oldal található.

Itt az MLK oldalain a lótartás kultúrájáról ejtünk néhány szót, a lovak, és a nem foglalkozásszerű, kedvtelési lótartók szempontjából.

 

Az alapvető kérdés nem az, hogy hogyan tartsunk lovat, hanem hogy hol. A hogyant illetően a kezdő lovasgazdának, kedvtelési lótartónak úgyis szakemberre, de legalábbis gyakorlatban jártas, hozzáértő segítségre van szüksége.

 

Az istálós lótartás nagyon munkaigényes, azonkívül a lovak természetének nem igazán felel meg. Igaz, látszólag "kultúrált" - a ló tisztán tartható, hiszen nem hempereg a sárban, lehet lótakatót tenni rá, akkor még a téli bundája se lesz vaskos, így könnyen csutakolható marad. Csakhogy ez  a mi kényelmünknek kedvez, nem a lovaknak. Őket a tisztaság nem érdekli. Azok a lovak, akik szabadon kijárhatnak a legelőre, de fedél alá is húzódhatnak, a legzordabb téli idő, meg a kánikulai égető napsütés kivételével többnyire a szabad terepet választják. Táplálék sincs jobb számukra a maguk legelte zöld fűnél.

 

Ideális, ha együtt lakhatunk a lovunkkal, legjobb egy falu határában, vagy éppenséggel a zárt településtől kicsit távolabb, ahol nem kell aszfaltúton haladni, ha terepre akarunk menni.  Xenophon már az ókorban is azt írta, hogy jó, ha a házunkból rálátunka lovakra. Legelőn kívül egy lovaspályára (leglább 20x40 m) és egy körkarámra (15-18m átmérő) lesz szükségünk.

Ivóvízről állandóan gondoskodni kell, szerencsés, ha ezt kútból, patakból, tóból meg tudjuk oldani, mert a vezetékes víz nem olcsó. Közhiedelem, hogy a ló kényes a víz tisztaságára.  Általában ez nem igaz, persze fertőzött,  súlyosan szennyezet, vagy hosszú ideje állott vizet nem adhatunk neki, de az emberi fogyasztásra nem alkalmas kutak többnyire a lovaknak nem okoznak semmilyen problémát.  Akár leüllepedett pocsolyából is tudják a szomjukat oltani.

 

Lovat, ha csak lehet, ne tartsunk egymagában, mert a ló "falkaállat", társakra van szüksége. Igaz, más ló hiányában megpróbál kutyával, macskával, kecskével sőt emberrel is ménest alkotni, de azért az nem az igazi. Két ló már jobb, három ló már egész rendes kis ménest alkot. A baj csak az, hogy gyakran fog előfordulni, hogy valamelyik magára marad, pl. mert két lóval kimegyünk terepre. A magára maradt ló ilyenkor nagyon rosszul érzi magát, akár ki is törhet a karámból.  Szerencsés tehát, ha négy-öt lovat tudunk tartani, ennél többet már csak annak célszerű, aki foglalkozás szerűen csinálja. Viszont négy-öt ló tartása is megterhelő lehet egy embernek, egy családnak, hiszen a lótartás állandó kötöttséget jelent. Egy napnál tovább ne hagyjuk őket felügyelet nélkül.

Szerencsés tehát, ha többen össze tudnak fogni,  ez viszont kényes dolog,  kultúrát föltételez, kölcsönös bizalmat, megegyezésre való képességet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Néhány wehely, ahol a lótartás techniológiájáról, takarmányozásról olvashatunk.  Tartalmukért nem állunk jót, ki-ki józan kritikával olvassa:

 

http://pointernet-horse.blogspot.com/

 

http://nyereglapja.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=577954

 

 

http://www.freeweb.hu/equissima

Kezdőlap > Írások > A lótartás kultúrája