A lovasképzés nehézségei: játékos akadálypálya

Magyar Lovaskultúra

Kapcsolat–Hírek–Írások–Kunfakó–Olvasónapló–Tájak, túrák–Irodalom–Tárgyi kultúra–Filmek–Ajánló–Vendégkönyv

Amióta az iskolai lovasképzés a Kincsem - Nemzeti Lovasprogram kapcsán ismételten szóba került, gyakran gondolkozom azon, mire s hogyan lenne érdemes a gyerekeket oktatni. S ugyanilyen gyakran kellene persze foglalkoznunk a kedvtelési lovasok képzésével. A lovardai bérlovas oktatások szinvonalát sokan kritizálják. Az oktatók meg persze az "amatőr" lovasokat szidják, akik nem akarnak tanulni, csak és kizárólag a vágtázás érdekli őket, persze terepen, és nem hajlandók meghozni azt az áldozatot, hogy az oda vezető rögös úton végigmenjenek. Kétoldali csapdahelyzet ez.

Nem oktatóként, hanem gyakorló kedvtelési lovasként azt vallom, hogy ahol nem tanítják meg a lovasokat az önálló lovaglásra való képességre, oda kár is befizetni.

De mi van akkor, ha már erre képes valaki? Fejlődhet tovább? Abban a pillanatban, amikor egy lovas eldönti, hogy nem akar versenyezni becsukódik előtte egy kapu, éspedig a folytonos fejlődés kapuja. Vagy mégse?

Nekünk családilag úgy alakult a sorsunk, hogy a magunk számára kell immár ötödik éve a fejlődés úrjait megtalálnunk.

Az itt közzétett írás bátorítás kíván lenni a hozzánk hasonló lovasoknak arra, hogy ötletes, változatos és élvezetes módon fejlesszék saját tudásukat, lovukkal való kapcsolatukat.

Surján Kinga és György

2012-09-09

A lovasképzés nehézségei

Játékos akadálypálya

Kezdőlap > Írások >A lovasképzés nehézségei: Játékos akadálypálya

Rudakból, oszlopokból vagy bármilyen bólyaként használható tárgyból könnyen építhetünk tetszőleges változatos akadálypályákat, amit itt bemutatunk, csak arra szolgál, hogy fantáziánkat megmozgassa. További kellékként ezuttal két zabosvödör és néhány marokba fogható labda szolgált. A pálya versenyzésre is használható, de fontosabb a játékosság megőrzése. Mi például hárman négy lóval játszottuk, szőrén ülve, s mind a négy ló esetében volt valami könnyítés. Kettővel nem vágtáztunk, ezek ügetésben csinálták a vágtaszakaszokat, ugratni csak az egyikkel volt érdemes, a hátralépésben is a lovak ezirányú készségétől függően tettünk engedményeket. Lehet időre játszani, de mi nem mértük. Az időnél fontosabb volt számunkra a végrehajtás könnyedsége, azt meg óra nélkül is láttuk-éreztük.

A mi pályánk tehát így alakult: a Start fölirattal jelzett rúdtól indultunk vágtában egy fél pályán keresztül a patanyomon, majd a piros körökkel jelzett bólyáknál szlalom ügetésben (szabad vágtában is, de túl közel voltak a bólyák) majd tetszőleges jármódban vissza kellett menni a kiindulási helyhez, és ott megállni. Utána ismét vágtában a hosszú fal feléig, ott befordulni egy folyosóra, amit szalmabálákból és rudakból építettünk. Itt a kék körrel jelölt vödörből egy labdát kell kiemelni, és rögtöb nágtában bal kézre tovább, a bólyákat megkerülve a járás mellett elhelyezett vödörbe kell a labdát bedobni. (Lehet vágtából is, úgy nehezebb beletalálni, lehet lassítani vagy megállni, de akkor több idő kell rá.)

Ez után a rudakból kirakott L alakú folyosón kell hátralépésben végigmenni, majd utolsó feladatként egy 60 cm-es ugrató következik.

A játékot lehet váltóversenyként is játszani. Ez esetben, amikor a csapat első tagja végzett az ugratással, akkor indulhat a második, és így tovább.

Azzal, hogy bárki bármelyik feladatot kihagyhatja, vagy könnyített módon oldhatja meg, lehetővé válik, hogy különböző felkészültségű lovasok - és lovak - egyaránt részt vehessenek a játékban. S közben mindenki vidám, és mindenki fejlődik, mert a játék közben észrevétlen javul az ülés biztonsága, a lóval való együttműködés. Mindaddig, amíg a játék játék marad, és nem cálik céltalan eredményhajhászattá.