Kapcsolat–Hírek–Írások–Kunfakó–Olvasónapló–Tájak, túrák–Irodalom–Tárgyi kultúra–Filmek–Ajánló–Vendégkönyv

2016-04-12 

Megfigyelés a ferdeségről

 

A természetben semmi sem egészen szabályos, legalábbis nem mértani és egyszerű értelemben.

Nincs teljesen szimmetrikus emberi arc, és a ló testének két fele sem egész pontosan egyforma, sem fölépítésre, sem működésre. Általában ennek tudjuk be a ló „természetes ferdeségét” vagyis azt – a lovaglás szempontjából kellemetlen – tulajdonságát, hogy egyik oldali izomzata általában merevebb, mint a másik. Ennek következtében a ló teste a merevebb oldal felé hajlik. Ez az oldala homorú. A lovas azt érzi, hogy a homorú oldalon könnyebben reagál a szárhatásra, a másik oldalra nehezen hajlik, a másik kézre nehezen vágtázik.

A ferdeség nyereg alatt általában fokozottabban jelentkezik, mint a földről végzett gyakorlatok során. Ez a ferdeséget sokszor szokták azzal magyarázni, hogy a csikó az anyaméhben hajlított helyzetben fekszik. Hogy ez mennyire bizonyítható azt nem tudom. A napokban azonban volt egy nagyon érdekes tapasztalásom, ami egy másik tényező szerepét is mutatja.

A „vállbefelé járást” („vállat be”) gyakoroltam, amihez a lónak meg kell hajlania, és a hajlítás szerinti belső hátsó lábával a külső első mögé lépni. Ha mondjuk balra hajlításban akarom csinálni, akkor ehhez bal ülést kell fölvenni, vagyis a bal ülőcsont kissé előbbre és lejjebb kerül. A meglepő tapasztalásom az volt, hogy balra valóban szépen ment a dolog, jobbra viszont sehogy se akart sikerülni. A „bal ülés” részben meg is hajlítja a lovat balra, részben viszont akkor könnyű fölvenni, ha a ló meghajlott. Úgy tűnik, hogy a gerincnek ilyenkor van egy rotációs, tehát a hossztengely elcsavarodó mozgása is, mégpedig úgy, hogy a belső oldalon lefelé süllyednek a bordák. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy azért nem sikerül a jobb üléssel jobbra hajlítani a lovat, mert ferde, vagy azért, mert én nem csinálok jól valamit. Ugyanis egy oda-vissza hatásról van szó.  A síelők jól ismerik azt a jelenséget, hogy a balra történő fordulat (jobbkezes embert föltételezve) könnyebben kivitelezhető, mint a jobbra fordulás. Ugyanez az érzés fogott el most lóháton. Akárhogy próbáltam feszengeni, nem tudtam ráérezni arra a pozícióra, ami balra könnyedén sikerült. A ló pedig sehogy sem akart meghajlani. Hogy ellenőrizzem a ló állapotát, abbahagytam a próbálkozásokat, és egyszerűen bekértem a fejét mindkét oldalra, igyekezve, hogy közben a testsúlyom teljesen középen maradjon, nehogy bármiben is megzavarjam. Balra azonnal, jobbra egy egészen kevés feszengés után szintén könnyedén sikerült. A kis feszengést az iménti kudarcos próbálkozásoknak tudtam be. Aztán megpróbálkoztam azzal, hogy álló helyzetben kérek hajlítást jobbra, s ebből a pozícióból indítom el a lovat lépésbe. Ekkor persze könnyedén belecsusszantam a jobb ülésbe, és a vállat be is egész tűrhetően sikerült. Viszont még mindig nem éreztem a ló csípőjének mozgását olyan pontosan, mint bal kézre. Ez pedig annak a jele, hogy nem a ló merev, hanem én. A lovaglás befejeztével még egy próbát tettem: van-e különbség a két oldal között, ha a földről csinálunk vállbefelé járást. Hát nem volt. Mindkét kézre könnyedén, aránylag ütemesen, folyamatos mozgásban ment a dolog.

Egyelőre tehát úgy érzem, hogy a ló ferdesége néha a lovas mozgásának asszimmetriájából (is) adódhat.

Egy korábbi fölvétel: vállat be jobb kézre. A ló jobbra hajlítva - nyakban a kelleténél erősebben - jobb hátsó és bal első lába egyvonalban lép. A lovas váll- és csípőtartása ugyancsak hagy némi kívánni valót maga után

Kezdőlap > Írások > A lovasképzés nehézségei: Megfigyelés a ferdeségről