2016-09-29
"Ferde" gondolatok
A lovak „veleszületett” ferdeségének okára vonatkozóan nem tudunk biztosat mondani. Vannak, akik a csikónak az anyaméhen belül pozíciójával magyarázzák, de ez mindaddig spekulatív elmélet marad, amíg nem ellenőrzik kellő számú csikón ultrahangos vizsgálattal, hogy csakugyan összefügg a ferdeség a magzat elhelyezkedésével.
Az alábbiakban egy másik, hasonlóan spekulatív, de talán kicsit könnyebben ellenőrizhető elgondolást szeretnék vázolni.
A ló hátulsó lábai közismerten jóval izmosabbak, mint a mellsők, annak ellenére, hogy nyugalmi helyzetben a mellső lábakra valamivel nagyobb súly esik, mint a hátsókra. Ez nyilván azzal van összefüggésben, hogy a mozgáshoz szükséges toló erő nagyobb részét a hátsó lábak adják, s hogy mozgás, pontosabban gyorsulás közben a terhelésnek is nagyobb része kerül a hátsó lábakra.
Az is közismert, hogy a szervezetünk – akár az emberé, akár a lóé – nem teljesen pontosan szimmetrikus. A természet szépségét sokszor éppen a megsértett szimmetria adja. Ugyancsak közismert továbbá, hogy a ló a hátsó lábaival az alapjármódok egyikében sem lép egyszerre.
Én azt gondolom, hogy meg kell különböztetnünk kétféle ferdeséget, nevezetesen a „farat be” és a „vállat be” típusú ferdeséget. Az elnevezés onnan jön, hogy az első esetben a ló a homorú, a második esetben a domború oldala felé sodródik.
Induljunk ki példaképp a lépésből. Amikor a ló a bal lábával lép (vagyis a bal lábát lendíti előre) akkor a medencecsontja ezen az oldalon előre (és lefelé) billen. Következésképpen a gerinc ilyenkor baloldalra meghajlik. Emiatt a bal láb kissé oldalra kerül, a jobb pedig a középvonal felé tér el. Amikor a jobb láb a levegőbe emelkedik, és a ló a bal lábával tolja előre magát, akkor ugyanez fordítva történik. Ha azonban a ló kétoldali izomzata nem egyformán erős, akkor a gerincoszlop hajlása az izmoltabb oldalon kifejezettebb lesz, mint a másikon, a ló fara „kiesik” erre az oldalra. A másik oldali láb nem az azonos oldali mellső láb mögé fog lépni, hanem a két mellső láb közé. 2 éves kiskutyánkon is ilyen járást lehet megfigyelni, ügetésben még kifejezettebb, mint amikor csak lép, ami érthető, hiszen ilyenkor az izmok erősebben dolgoznak.
A dologban még az is érdekes, hogy mivel ilyenkor a külső hátsó láb lép a súlypont alá, ez az egyébként gyengébb láb nagyobb súlyt fog viselni, mint az erősebb belső. Ennek az lehet az eredménye, hogy ha a csikó eleget szaladgál, akkor a gyengébb lába jobban erősödik, gyorsabban fejlődik, és a csikó a ferdeséget magától kinövi. De ez csak akkor következik, ha a ló egész nap szabadon mozog, és nem avatkozunk be a folyamatba.
Mert mi történik, ha felülünk a ló hátára? A lovas súlya a mérések szerint valamivel tovább fokozza a mellső lábak eleve nagyobb terhelését. A ló ferdesége miatt azonban súlyunk a két mellső lábat nem egyforma mértékben terheli. Valamiért – ezen még gondolkozni kell – a külső vállára fog kerülni a lovas súlyának nagyobbik része. (Arról lehet szó, hogy a hajlított ló súlypontja már nem a gerinc vonalába esik, hanem elmozdul a homorú oldal felé. Hasonlít ez ahhoz, mint hogy egy félbevágott gyűrű súlypontja nem a gyűrű anyagán belül, hanem valahol a homorulatába esik. A lovas viszont a ló gerince fölött ül, ezért a ló súlypontjához képest a domború oldal felé terhel nagyobb mértékben.) Mivel a súlypont a domború oldal felé elmozdul, a ló ösztönösen megpróbál a megváltozott helyzetű súlypontnak alá lépni. Ezért már nem a belső, hanem a külső oldal felé kezd sodródni, a túlterhelt külső válla felé. Ekkor mondjuk, hogy „kiesett” a ló válla, ekkor áll elő a „vállat be” típusú ferdeség. Azt hiszem, hogy ezt a ferdeséget nem látjuk olyan lovon, amin még nem ült ember, sőt talán lovas nélkül szabadon mozgó lovon sose látjuk. Ha mindez igaz, akkor ebben a helyzetben az a rossz, hogy a ló ilyenkor a hajlítás szerinti belső hátsó lábával kezd a súlypontja alá lépni, vagyis az amúgy is erősebb izomzatú lábát terheli jobban. Ha ezt a ferdeséget nem korrigáljuk, akkor egyre fokozódni fog, akár a ló teljes használhatatlanságáig. További baj, ha a lovas a domború oldal felé való sodródást úgy próbálja megoldani, hogy a homorú oldali szár meghúzásával a lovat a homorú oldal irányába próbálja eltéríteni. Ezzel azonban csak a hajlítás mértékét fogja fokozni, a lónak egyre kényelmetlenebb lesz a helyzet, emiatt a külső oldali nyakizmok megfeszítésével próbálja kiegyenesíteni magát, így még nagyobb terhet helyez a külső vállára, és még jobban fog kifelé sodródni.
Mici kutyánk hátán a szőrzet elég jól mutatja a gerinc vonalát, de az érzékeltetés kedvéért a jobb oldali képen piros vonallal ki is emeltem. A sárga nyíl pedig a mozgás irányát jelzi. A kutyus a homorú oldala felé halad, tehát farat be helyzetben van. Ennek megfelelően feje előre néz, a váll síkja lényegében merőleges a mozgás irányára.
A "farat be" típusú ferdeség eszerint a fiatal állatok természetes ferdesége. Ezen a képen jól látszik, hogy Mici a hajlítás szerinti külső (a képen a kerítés felé eső) lábával nem az azonos oldali mellső lába mögé , hanem a belső mellső láb mögé lép.
Ha elgondolásunk helyes, akkor:
1. A fiatal állatok farat be típusú ferdesége kinőhető, illetve megfelelő tornáztatás, edzés hatására elmúlik.
2. A ferdeség és a merevség nem azonos. A merevség nem oka a ferdeségnek, hanem a túlterhelés és erőltetett "kiegyenesítés" következménye.
3. A vállat be típusú ferdeség a farat be típusú ferdeségből a lovas súlya okozta többlet-teher következménye.
A kérdés csupán az, hogy mindez valóban igazolható-e. Logikusnak tűnik, de ettől még nem biztos, hogy igaz.
A lovak ferdesége nemcsak a lovas sportok vagy az iskolalovaglás szempontjából jelent problémát, hanem a mindennapi, használati lovaglásban is.
A ferdeség ugyanis bizonyos helyezetkben lehetetlenné teszi a ló számára, hogy eleget tegyen a lovas kívánságának. Ilyenkor nem az együttműködés szándéka hiányzik, hanem a képesség. Persze ha a lovas félreérti a helyzetet, és "erőből" akarja megoldani a problémát, akkor könnyen előfordulhat, hogy a ló végül fölmondja az együttműködést.
A ferdeség, a mozgás asszimmetriája nemcsak a lovak sajátossága. Az ember sem mindig képes mindkét oldalát egyformán használni, egy ezzel kapcsolatos tapasztalásról már beszámoltunk (Megfigyelés a ferdeségről).
Endrődy a ferdeségről
Endrődy Ágoston (egykori örkénytáborban végzett lovas, aki orosz hadifogság után Angliába menekült, s ott lett az angol military válogatott edzője) Adj esélyt a lovadnak című könyvében ezt írja a természetes ferdeségről:
"A természetes ferdeség a mar tájáról indul ki és enyhe kitérést mutat a gerinc vonalában, ezzel a far oldalirányú eltolódását okozza. Ez valójában öröklött felépítésbeli hiba, és csaknem minden négylábúra jellemző, a legnyilvánvalóbb a kutyáknál."
Ezzel a jobb oldali hasábban olvasható gondolatainkat ammyiban támasztja alá, hogy a természetes ferdeség valóban "farat be" típusú, és hogy a jelenséget érdemes kutyákon is megfigyelni.
Egyébként Erdődy máshogyan osztályozza a ló (nem természetes) ferdeségét. Szerinte az származhat egyoldali izomtúlsúlyból (ha a belső oldal izmai feszülnek) illetve ellenfeszítésből, amikor a ló ugyan meghajlik a kívánt irányba, de nem ívesen, hanem a külső izmaival ellenáll, s ezért szögeletesen "törik".