Magyar Lovaskultúra


2016-03-25

Egyensúly vagy kiegyensúlyozottság?

 

A napokban egy (számomra) különös élményben volt részem lovaglás közben. Nem is biztos, hogy jól el tudom mondani, de megpróbálom. Még a nyáron tanultuk Gőblyös Istvánnál, hogy a lovat úgy állítsuk szárra, hogy kitartott szárak mellett hátulról megnyomjuk egy kicsit, s közben nem engedjük előre lépni. Erre a ló előre és lefelé bele fog dőlni a zablába, miközben a nyakát hosszirányban meghajlítva fölfelé íveli. Különc ez nagyon jól megtanulta, már szár nélkül, nyakmadzaggal is megcsinálja. Ha pedig lóhátról kérem, sokszor szinte meg se kell megnyomni az oldalát, elég álló helyben kitartani a szárakat. Igen ám, de ekkor azt érzem, hogy túl nagy súly nehezedik a kezembe. (A cérnaszál rég elszakadna.) Ezért megpróbálkoztam azzal, hogy ebben a helyzetben elindítom előre lépésben. Nos, ekkor fogott el ez a bizonyos különös érzés: a szár azonnal megkönnyebbedett a kezemben, s miközben a lépés tempója kifejezetten visszafogott maradt, azt éreztem, hogy a ló hátuljában, valahol a keresztcsontja táján egy „atomerőmű” van, és nincs olyan akadály, amin ne hajtana keresztül bennünket. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy – talán Linda Parelli használja ezt a kifejezést valamelyik videón – hogy „több ló van előttem, mint mögöttem”, a térdeim pedig belesimulnak a lóba. S ami talán még csodálatosabb, úgy éreztem, hogy a saját mozdulataim központja is valahol a keresztcsontom fölött van belül a hátamban, megfelelően annak, ahol a lóban véltem érezni az „erőművet”. Azt talán mondani is fölösleges, hogy mindehhez hallatlan könnyű irányíthatóság érzése társult, történjen az akár szárakkal, combokkal vagy üléssel.

Mindez érzés. Azt hiszem, Kókay Pál erről beszél, amikor azt mondja, hogy „hátulról előre” kell lovagolni. De minden idevágó leírás, magyarázat félrevezető lehet az érzés, a megtapasztalás hiányában, mert arra késztet, hogy fizikai értelemben próbáljuk fölfogni a jelenséget, ami bajos dolog. Valószínű, hogy ennek a történésnek a biomechanikailag pontos leírásával még egy ideig adósok maradunk. Még valószínűbb, hogy egy ilyen precíz leírással a lovasok nem is tudnának mit kezdeni. A lovasképzésnek azonban igen nagy hiányossága, hogy – tisztelet a kivételnek – meg sem kísérlik a lovasokat elvezetni ehhez az érzéshez.

Mindez érzés ugyan, de nem alaptalan. A szakzsargon szerint ilyenkor kerül „egyensúlyba” a ló, ami fizikai értelemben megint csak pontatlan, mert fizikailag eddig is egyensúlyban volt, hiszen nem borult föl. Inkább a tökéletes kiegyensúlyozottságról lehetne beszélni. Ez annyival is szerencsésebb, hogy a „kiegyensúlyozott” szó lélektani értelemben is megáll. Az „érzés” vagy állapot, amiről próbálok itt számot adni, épp annyira tűnik lélektani, mint fizikai jelenségnek. Egyik sem létezik a másik nélkül. Noha nem rendelkezünk a jelenség minden szempontból pontos leírásával, ne gondoljunk különösebben misztikus dologra. Biztos vagyok benne, hogy ez az állapot racionálisan előidézhető, megtanulható. Csak egyelőre nem tudjuk jól elmagyarázni – de érdemes dolgozni rajta. Nem tudjuk jól elmagyarázni, vagy mert nem ismerjük minden elemét, vagy mert az ide vezető út hosszú és gyakori kitérőkkel bonyolított.

Végezetül álljon itt egy idézet Moys Elemér örkénytábori lovas írásából, minden további magyarázat nélkül, abban a hiszemben, hogy ugyanerről az élményről szól:

 

Csak amikor ez bekövetkezik, érte el a lovas az összeszedést és kapta meg a ló a legszebb tulajdonságát, az idomítás egyedül való gyakorlati célját: a teljes elengedettséget, amidőn valamennyi ízülete, ina és izma szabadon, a hátulja pedig rugószerűen működik, annak ellenére, hogy ez a rugalmasság eleinte legkevésbé sem volt meg. Ilyenkor a ló önnönmagát hordozza, a szár könnyedén feszül a kézben vagy alig meghúzva, lazán lóg a nyak mentén. Ez az a pillanat, mikor a lovas majdnem szár nélkül lovagolhat anélkül, hogy tartania kellene attól, hogy a ló az elején járva, tovagurul és a háta meg a négy lába tönkremegy.

Kedves Látogató!
 

Ez honlapunk régebbi változata, az old.magyar-lovaskultura.hu cím alatt, melyben új tartalmak már nem jelennek meg. A régieket még jó ideig megőrzünk, hogy a korábbi tartalmak változatlan formában megtalálhatók legyenek.
Az új változat , amely a korábbi magyar-lovaskultura.hu címen érhető el,  folyamatosan bővül friss tartalmakkal, illetve a régi oldalak megújulva átkerülnek az új, mobil eszközökön is könnyebben olvasható változatba.

 

Minden olyan régi oldalunkon, amelynek elkészült az új válotzata, az UGRÁS AZ ÚJ VÁLTOZATRA felirat jelenik meg. Erre kattintva az adott oldal új változatára ugorhatunk.

 

Kezdőlap > Írások > A lovasképzés nehézségei: Egyensúly vagy kiegyensúlyozottság