Magyar Lovaskultúra


 

A honlapunk körül szerveződő kis közösség számára fönntartott belső levelező listán meg szoktuk osztani lovas élményeinket, gondjainkat és ötleteinket egymás között. Most itt kivételesen közzé tesszük két társunk, Rozendaal-Pandur Zsanett és Dr. Hatvani Csilla levélváltását, mert úgy gondoljuk, hogy a két, egymást kiegészítő írás sokaknak hasznos lehet. Zsanett hat éve tart állatokat , egy ideje lovat is, és a lovaglással azóta ismerkedik. Csilla pedig férjével egy nagyszerű lovardát üzemeltet. Két szempontból, két oldalról nézik ugyanazt.

Kedves Látogató!
 

Ez honlapunk régebbi változata, az old.magyar-lovaskultura.hu cím alatt, melyben új tartalmak már nem jelennek meg. A régieket még jó ideig megőrzünk, hogy a korábbi tartalmak változatlan formában megtalálhatók legyenek.
Az új változat , amely a korábbi magyar-lovaskultura.hu címen érhető el,  folyamatosan bővül friss tartalmakkal, illetve a régi oldalak megújulva átkerülnek az új, mobil eszközökön is könnyebben olvasható változatba.

 

Minden olyan régi oldalunkon, amelynek elkészült az új válotzata, az UGRÁS AZ ÚJ VÁLTOZATRA felirat jelenik meg. Erre kattintva az adott oldal új változatára ugorhatunk.

 

2016-05-03

Levélváltás a lovasiskolákról

 

Van itt a közelben egy lovarda, elmentem, hogy az ülésbiztonságomat fejlesszem, mielőtt elkezdek Rigóra [Zsanett saját lova] komolyabban felülni. Úgy mentem oda, hogy leginkább a független ülés érdekel, a szárkezelés nem annyira. Persze mindjárt megkaptam, hogy olyan nincs, mert szárkezelés nélkül nincs lovaglás. Mondtam, hogy Széchényinek [Gróf Széchenyi Dénes] is milyen jól bevált, hogy nem ad szárat a kezdők kezébe, ezt is mindjárt megmagyarázta az oktató, hogy ezt nekünk miért nem kell figyelembe vennünk. Szegény lestrapált iskolalovon tanítanak, eddig leginkább azt tanultam meg, hogy hogyan kell mérgesen rúgni a lovat, hogy menjen. Egy igazán jó óránk volt, amikor végig tanügetésben mentem kengyel nélkül, és annak a végére nagyon összeállt bennem, hogy hol is kell keresni az egyensúlyt. Most ott tartok, hogy holnap még elmegyek, mert már le van foglalva az időpont, aztán annyi (ötször voltam eddig). Ma leszállás és a kengyel felhúzása után a ló háta mögött mentem át a másik oldalra, na mindjárt ott is megkaptam, hogy soha nem érünk hozzá a ló farához és nem megyünk el mögötte. Mondtam, hogy szerintem teljesen jól fel tudom mérni, hogy most ebben a helyzetben nyugodtan megtehettem ezt, na ez megint csak nem annyira fért bele a szabályos keretekbe. Amikor óra előtt simogattam a ló fejét, akkor is kaptam valami megjegyzést, hogy: „Ez valami voodoo varázslat vagy mi?” Kérdeztem, az oktatót, hogy ő nem szokta megsimogatni a lovakat? Erre azt mondta, hogy ő az ostor végével simogatja őket. Őszintén nem értem, hogy emberek mit tudnak élvezni az ilyen stílusú sportlovaglásban. Gondolná az ember, hogy annak idején ők is azért kezdtek bele, mert szerették a lovakat. Vagy ki tudja? Mindenesetre most már arra a szegény iskolalóra sem igen van kedvem felülni, mert úgy nem lehet vele kommunikálni, ahogy én szeretnék. Sajnálom szegényt.

Aztán hazajöttem és este Rigóval azt gyakoroltam, hogy ha mögötte állok és "húzom" a farkát, akkor lépjen hátra...:D

 

Zsanett

-*-

 

Ez sajnos sok helyen így van, ahogy Zsanett leírta, de közel sem lehet és szabad általánosítani. Mint azt tudjátok nekünk van egy lovardánk és lovas oktatással is foglalkozunk. Bátran állíthatom, hogy a lovaink nem eltompultak, ismerik a simogatást, nem bántjuk őket sem ostorral, sem máshogy. Meg lehet simogatni a fejüket bármikor és nyugodtan átbújhatnak a gyerekek a hasuk alatt.

Az más, hogy mi is elmondjuk a lovasoknak, hogy a fara mögött óvatosan. Tudom, hogy egyikük sem bántana senkit, de ott a holt tér, az ördög nem alszik, a baleset pedig nem hiányzik...és egy ezt követő esetleges feljelentés, vagy akár csak egy rosszindulatú szóbeszéd a lovarda végét jelentheti.

Azt fontos megérteni, hogy egy iskolalónak is lehet változatossá tenni a mindennapjait. A mi lovaink, amikor nincs lovasuk, akkor a legelőn vannak; van szabadnapjuk, nem robotolnak reggeltől-estig, járnak terepre, túrára,nyáron úsznak...

Viszont nem lehet és nem is szabad összehasonlítani, hogy te otthon mit tudsz és tehetsz meg a saját lovaddal és mit tehet meg egy lovas a lovasiskolában.

Persze az lenne a legjobb minden lószerető ember számára, ha megtapasztalhatná azt a feltétlen bizalmat ami egy ló és a gazdája között kialakulhat. Olyan bensőséges viszony azonban nem lesz egy iskolaló és egy lovas között, mint nektek a saját lovatokkal. De sok embernek sosem lesz lehetősége arra, hogy saját lova legyen. Számukra csak egy lovasiskola adhatja meg a lehetőséget, hogy ló-közelben, és lovakkal lehessenek.

És itt kell jó döntést hozni és úgy választani, hogy megtapasztalhasd azt ami jó lónak és lovasnak egyaránt. Én hiszem, hogy lehet ezt jól csinálni. Nem mondom, hogy nem követünk el hibákat, de próbálkozunk. Nálunk van aki nem is lovagolni jár, csak nézegetni, simogatni a lovakat; a legkisebbek is lovagolnak szőrén. Először mindenki futószáron kezdi, nem adunk szárat a kezükbe. Hogy miért? Mert az a véleményem, hogy ez a ló és a lovas érdeke is. A lovas először találja meg az egyensúlyát, tanulja meg érezni a lovat, a ló száját pedig ne rángassa szét egy bizonytalan kéz, ne kapaszkodjon a szájába felálláskor a lovas.
Nem azt tanítjuk, hogy kell mérgesen rúgni a lovat, hanem hogy mit jelent, ha zár a csizma. Nyilván ezt egy 5 évesnek másképp kell elmagyarázni.

Szóval nem értem miért kell ostorral simogatni, és miért számít woodoo varázslatnak, ha megsimogatják a lovat lovaglás előtt. Ha iskolások jönnek hozzánk kifejezetten fontosnak tartom, hogy a legbátortalanabb, legfélősebb gyerek is eljusson oda, hogy végül megérinti a lovat. Ezért találtuk ki, hogy befestjük a tenyerüket temperával és rányomhatják a tenyerüket a ló testére. Ilyenkor még a legfélénkebb gyerekek is kedvet kapnak és a legextrémebb helyeken is pici kezek nyomát láthatjuk.

 

Csilla

 


Kezdőlap > Írások > A lovasképzés nehézségei: Levélváltás a bérlovaglásról

Rigó