2016-12-11

 

Vissza a kezdetekhez

 

A különböző kérdezgető-felelgető internetes fórumokon föl-föl szoktak bukkanni olyan kérdések, amik arról szólnak, hogy látszólag minden érthető ok nélkül fölvesz valami rossz viselkedési formát, amivel korábban nem volt probléma. Pl. egy évek óta gond nélkül kantározható ló egyszer csak elkezdi kapkodni a fejét kantározáskor, vagy eltáncol nyergeléskor, holott eddig simán tűrte, vagy egyszer csak nem hagyja magát a karámban megfogni, vagy rohanós lesz, vagy esetleg éppen nem hajlandó ügetni, vágtázni stb. A kérdező többnyire teljesen tanácstalanul áll a jelenség előtt.

Vegyünk egy képzeletbeli példát. Sikeresen megtanítottuk lovunknak, hogy nyergelés közben álljon nyugodtan egy helyben. Miután már régóta nincs ezzel problémánk, nem is foglalkozunk a kérdéssel. Egyik alkalommal azonban a lovunk egy kicsit ellép. Nem tulajdonítunk a dolognak jelentőséget, hiszen „a mi lovunk nem hevederiszonyos”. Hát persze, de azért ez nem jelenti azt, hogy kifejezett örömmel tölti el a hevederhúzás. Mivel valamikor megtanítottuk, hogy álljon egy helyben, a kedvünkért meg is teszi. De szívesebben venné, ha békén hagynánk az ilyesmivel. Most, hogy ellépett, s nem szóltunk rá, kedvet fog érezni, hogy „letesztelje”, érvényes-e még a megtanított szabály. Legközelebb nem egyet lép, hanem kettőt. S ha erre sem kap semmilyen visszajelzést, a jól megtanult szabály egyszerűen törlődik, s a harmadik alkalommal már el fog táncolni előlünk. Mi pedig értetlenül állunk a jelenség előtt, s nem tudjuk, mi lelte ezt a lovat. Az egészet kezdhetjük elölről.

Nem tudom, van-e bármi, amit egy ló úgy tanul meg, hogy soha többet nincs szükség ismétlésre, megerősítésre. Nincs ezen mit csodálkozni. A tanulási mechanizmus társításon, feltételes reflexeken, vagy operáns kondicionáláson alapul. Amilyen gyorsan kialakul egy asszociáció, ugyanúgy ki is alszik. Ha a ló egy-két ismétlésből képes tanulni, akkor elég egyszer-kétszer elmulasztani a megerősítést ahhoz, hogy a tanult asszociáció megszűnjön.



Még rosszabb a helyzet, ha olyan dologról van szó, ami valaha kifejezetten problémás volt. Egy másik képzeletbeli példa szerint van egy lovunk, akit kiképzett lóként került hozzánk, mint harmadik gazdához. mondjuk három éve. Mindeddig gond nélkül tudtuk kantározni, s most egyszer csak elkezdi csapkodni, elkapni a fejét, s minél határozottabban szólunk rá, annál jobban ellenszegül. Történetesen mondjuk az első gazdája durván bánt vele kantározáskor, akár a fejét is verhette. A második tulajdonos ügyesen „kikezelte” a problémát. Sohasem tudhatjuk, hogy az ilyen lóból milyen inger hozhatja elő rossz emlékeket, és hozhatja vissza a nem kívánatos magatartást.

 

Persze vannak egyszerűbb, enyhébb esetek is, amikor a lovunk csak egyszerűen próbálgatja, hogy alkalmasak vagyunk-e még a vezetői szerepre. Kedvenc módszerül erre a fogócska. Az a ló, aki általában hívásra, füttyszóra lelkesen odajön hozzánk, akár több száz méternyi távolságból is, időnként elkezd menekülősdit játszani.

 

Mindezen problémákra egyetlen megoldás létezik: vissza kell térni az alapokhoz. Nem szabad – nem indokolt – úgy éreznünk, hogy ez valami kudarc volna. A legjobb, ha ezt magunktól tesszük, még akkor, amikor semmilyen probléma nem jelentkezik. Én például, ha csak lehet, földi munkával kezdem a lovazást, mégpedig a legelemibb föladattal: laza száron vezetgetem a lovat pár percig. Nyilván nincs idő mindig minden valaha tanult, gyakorolt dolgot elismételni. De mindig szükség van „bemelegítésre” – nemcsak fizikai értelemben. A lóval való kapcsolatunkat épp úgy „át kell mozgatni” a foglalkozás elején, mint az izmokat és ízületeket. És ennek a legjobb módja az ezerszer begyakorolt feladatok némelyikének átismétlése.

 

Az alapokhoz való vissza-visszatérés nemcsak a lónak, a lovasnak is jót tesz. Közismert történet Némethy Bertalanról, hogy az olimpián a díjugrató verseny előtt futószárra vette a lovasát, William Steinkraust. Meg is mosolyogták, hogy kicsit későn akarja megtanítani lovagolni. Nemsokkal később Steinkraus megnyerte az aranyérmet.

Kezdőlap > Írások >A lovasképzés nehézségei:  Vissza a kezdetekhez