Magyar Lovaskultúra


Lovak és madarak

 
A lovas kultúra része az is, hogy a terepen járó lovas nemcsak abban különbözik a terepmotorostól, hogy nincs gépesítve. Az erdőt-mezőt járó lovas a természet részévé válik, s közelebb kerül az élővilághoz. A rengeteg eső, ami annyi bajt okozott 2010-ben, különösen gazdag madárjárással kárpótolt bennünket. Lóhátról ugyan aligha lehet értékelhető képet készíteni madarakról. Szerencsére azonban mocsarassá vált legelőnket is gyakran meglátogatják a madarak, olykor szinte kelletik magukat a fényképezőgép lencséje előtt. Íme néhány szemelvény az idei "termésből". (2011)
 

Nagykócsag

(Egretta alba) 

Fehér gólya

(Ciconia ciconia)

Nagy őrgébics

(Lanius excubitor)

Magyarországon csak téli vendég

Citromsármány

(Emberiza citrinella)

Barázdabillegető (Motacilla alba) a körkarám korlátján

Kezdőlap > Írások > Lovak és madarak

F'ácán

(Phasianus colchicus)

2012-03-10

Először nem értettük, mitől lett nyugtalan Abdul tisztogatás közben. Aztán feltűnt, hogy a többi ló mind egy irányba néz, a telek alja felé, amerre Abdul nem láthatott onnan, ahol ki volt kötve.  De nem láttunk mi sem semmi gyanusat, viszont a szomszéd telken lévő lovak is figyeltek, nem annyira lefelé, inkább kissé rézsút. A tekintetek metszéspontjában - a szénabálák takarásában aztán fölfedeztük a kócsagot.

 

A nagykócsag  immár visszatérő tavaszi vendég a tanyán. A lovak azonban úgy látszik, nem emlékeztek rá, gyanakodva méregették a rétjükön megjelent idegent. Elkezdtek összeverődni körülötte. Eördögh András mesélte, az ő lovai, ha így összeállnak, agyonrúgják a kóbor kutyát is. Nemt tudom,  a kócsag tudta-e ezt, de  láthatólag nem vágyott a közelségükre. Viszont van egy menekülési irány, ami a kutyák számára nem járható. Csak a túloldali felvétel visszajátszásakor vettük észre, hogy a felröppenő nagy madár jócskán ráijesztett a közelébe merészkedett lovakra.

 

 

 

 

 

2011-11-06

 

Nincs ősz a vonuló vadludak V-je nélkül.

Néha csak a gágogásukra kapjuk föl a fejünket.

 

Vetési lúd (Anser fabalis)

2012-04-06

 

Ma végre lencsevégre került ez a kedves kismadár,  páran ott szoktak szedegetni a rétünkön, s magas hangon füttyögve röppennek el, ha a fényképezőgéppel közeledem hozzájuk. Ma kint láttam meg őket, a 10-es főút mellett futó murvás úton, a tanyánk bejáratánál.Amíg csak messziről láttuk, billegető cankónak néztük, bár életmódja nem stimmelt. Most a tizenkétszeres optikai zoom-nak köszönhetően jó látható, hogy kis liléről van szó.

 

 

 

 

kis lile, Charadrius dubius

Bubos pacsirta                  2012-05-01

(Galerida cristata)

 

 

 

A lovak nem késsel és villával esznek, így aztán a zabból mindig jócskán kiszóródik. Az énekes madarak ezt nem bánják, szívesen szedik össze a maradékot. Ezuttal egy bubos pacsirta került lencsevégre, miután sikerrel elzavarta a maradékra ugyancsak pályázó ciromsármányt.

2013-01-27

 

Sajnos nem került lencsevégre az a gyönyörű madár, amit tegnap és ma is láttunk a rét fölött repülni.  Nyáron a nádasok fölött gyakran látni egy imbolygó karcsú, aránylag széles szárnyú ragadozó madarat, a réti héját. Ez a mi madarunk alkatilag nagyon hasonlított hozzá, szárnyvégei ugyanúgy sötét színűek, de az egész madár alapszíne fehérnek látszik. Itthon aztán sikerült beazonosítanunk: kékes rétihéját láttunk, Magyarországon sajnos nem fészkel, de gyakori téli vendég.

Saját fotó hiányában ide linkelek egy Hortobágyon készült fölvételt (fotó Simai Gábor)

 

2013-03-23

 

 

A dolmányos vagy szürke varjú (Corvus cornix) télen-nyáron gyakori madarunk, csak nehéz lencsevégre kapni. Fekete István Tüskevár című remekművében Matula bácsi kállomista varjúnak nevezi, mert húst is eszik - szemben a pápista, azaz fekete varjúval, melyet vetési varjúnak is neveznek. Ez utóbbi rendesen téli vendég, ősszel érkezik meg nagy csapatokban, s lelkesen tisztogatja az őszi szántás után a földet.  

Óvatos madarak, és nem gondolná az ember, hogy a tudomány a verébalakúak közé sorolja őket.

Kékes rétihéja (Circus cyaneus) fotó  Simai Gábor

2013-04-27

 

Ma a friss fűben legelő lovak közt egy apró sárga madárkát vettünk észre, először sármánynak néztük, de mozgása, viselkedése eltért a megszokottól. Sokszor csak csillogó ságra ékszerként villogott ki a fű közü, amint a lovak lába közt bátran sertepertélt. Jobban megnézve sárga billegető (motacilla flava) volt, a barázdabillegetőhöz hasonló alkata és mozgása, csak hasának, begyének és torkának aranyszíne tér el attól. Utoljára ázsiai rokonát, a sárgafejű billegetőt tavaly láttuk Kirgizisztánban.

Sárgafejű billegető (motacilla citreola) Kirgizisztában Kochkor fölött a hegyekben egy duzzasztott tó partján.

(A felvétel 2012-ben készült)

 

2013-05-01

 

Sajnos mai élményünket nem sikerült megörökíteni: egy fekete gólya szállt el a tanyánk fölött.

2014-04-13

Ma két bóbitás madárral lett gazdagabb a lovas tanyánk környékén élő madarak bemutatója: nagy örömünkre egy búbosbanka költözött a környékünkre. A frissen hengerelt szántóföldön alig lehett észrevenni. Úgy beolvad a környezetébe, hogy az összecsukott bóbitája, görbe hosszú csőre  alig látszik.

Már korábbi években is járt így tavasszal a környékünkön egy-egy bíbic. Idén többen is vannak, s tartósan meghúzódnak a szomszédos nádas, vizes réten. Persze fényképezőgép elé állni ők se szeretnek, rötében sikerült elkapni az egyiket, így aztán villás bóbitája neki se feltűnő. A középső képen azért látszik belőle egy csíkocska. 

Búbos banka (Upupa epops)

A népnyelv büdösbankának, fostos bugybókának is nevezi.

Bíbic (Vanellus vanellus)

2015-01-04

Vörösbegy (erithacus rubecula)

 

Ez a kép egy kis csalás, mert nem a lovas tanyán készült, hanem budapesti házunk kertkapujában. De készülhetett volna a lovaknál is, télen gyakori vendég, behúzódik a kertekbe, ember lakta helyek közelébe, egész bátor, csilingelő hangjával  föl is hívja magára a figyelmet.