Magyar Lovaskultúra


Bár sokan kutatnak utána, alighanem sose fogjuk megtudni, miféle lovakon érkeztek vándorló eleink a Kárpát medencébe. Hihetőleg nem is egyfélén, hiszen ha jártukban-keltükben zsákmányolhattak lovat valahol, miért hagyták volna ott? Történelmünk viharai, meg a békeidők buzgó de utóbb szerencsésnek nem mindig látszó  "nemesítési" törekvései mára talán nyomtalanul eltüntették az egykor híresnek ismert magyar lófajtát (vagy fajtákat?) Ahogy változtak az idők változtak az igények is. Ma már tudjuk, hogy a változatosságot, a formagazdaságot - divatos szakszóval a biodiverzitást - éppen a változó igények miatt érdemes lett volna fönntartani. Sőt, talán az újrateremtéssel is érdemes foglalkozni, ahogyan teszi ezt például Eördögh András, a kunfakó fajta megteremétésre irányuló izgalmas kísérletével.

Sokan a huculban látják a  népvándorlás kori magyar ló legközelebbi rokonát, s talán nem is egészen alaptalanul. Erdélyben pedig még ma is látni apró lovakat, amelyek nagyon elmékeztetnek azokra a középázsiai ki tudja milyen fajtájú lovakra, amiket Kirgizisztánban láttunk.

Nemrégiben az Interneten rábukkantam egy hallatlanul érdekes könyvecskére, Hankó Béla 1943-ban megjelent 'Székely lovak' című tanulmányára, amelyben a részletes adatokat közöl a második világháború alatt Erdélyben végzett törzskönyvezési munkáról. Kétféle típust ír le részeletesen, a székely és a békási lófajtát. Az alábbiakban az utóbbi leírásából idézünk:

 

Kunfakó lovak téli bundában Eördögh András birtokán.

 

Szijjalt hát, és zebroid csíkok (piros nyilakkal jelölve) a konyik-arab keresztezésből származó kunfakókon. Jól látszik a két színváltozat is: az ezüst és aranyfakó.

Hankó Béla
Poprád, 1886. júl. 5. -

 Toronto, 1959. nov. 16.

"Legelőször is a havasok apró termetű lovával foglalkozom, melynek ősi tenyeszterülete a Borgói hágótól a Gyimesi szorosig terjedő hegyvidék Gyergyóbékással, mint középponttal.

A békási lófajta a hucul fajtával kétségtelenül rokon, jól kitenyésztett és egységes fajta, mely azonban nem oly zömök és sűrű testű, mint a hucul. Marmagassága általában csak 130 cm. körül van (bottal mérve). A megmért 150 példány közül csak kettőnek volt 140 cm. marmagassága... . E két kanca bár testarányaiban a többivel megegyezett, nagysága által messze kiugrott az átlagos 127 cm.-nyi marmagasságú tömegből. A kancák túlnyomó többsége 115 és 130 cm. közötti marmagassággal bír, átlagban tehát e fajta kancái 2.5 cm.-rel alacsonyabbak, mint a turjaremetei hucul kancák átlaga (127.6 cm.—130.7 cm.-relszemben). ...

...Sok közöttük a szíjalthátú és akad köztük zebroíd csíkozottságú példány is. Jellemző, hogy ez a fajta is hátul túlnőtt, mint valamennyi kárpáti lófajta. A túlnőttség a békási fajtának a kancáin középértékben 2 cm. Megegyezik a fajta abban is úgy a hucul, mint a székely és a konyik fajtával, hogy törzshosszúsága nagyobb, mint marmagassága, átlagban 3 cm.-rel. A nagy törzshosszúság, a hátsó testtáj túlnőttsége, az alacsony termet és a tehénállás minden kárpáti lófajtának közös tulajdonsága tehát."

 

Az ősi magyar ló nyomában

2012-10-28

Nem tudom, Hankó Béla munkája óta készült-e alapos fölmérés az erdélyi lovakról, s nem tudom, létezhet-e még valahol a hegyek között, eldugott falvakban a békási ló.  De a leírás azt mutatja, hogy a kunfakó igéretes kísérlet lehet egy olyan fajta létrehozására, amely tulajdonságaiban jól megközelíti őseink lovát.

 

Eördögh András levele 2012-10-29-én

Kedves Gyurka!
Fajtaként már nem találtunk, de ebbe a típusba tartozó lovakkal találkoztunka Görgényi havasok lábánál. Kincses Kálmánnál  Székelyszenterzsébeten szintén elkezdődött a szíjalt hátu lovak tenyésztése, ami az Eu-s bürokrácia miatt nem egyszerű törzskönyvezni, de ha majd igen, székely-fakónak fogják nevezni.ifjj. Dr Bodó Imre is elkezdte kutatni a székelyló tenyésztési lehetőségeit.
Üdv Eördögh András

2012-10-29

 

2007-ben a Vereckei-hágóról indult el az Árpád vezér Lovas Emléktúra. Tamás úgy döntött, hogy nem ad esélyt az ukrán hatóságoknak, hogy belekössenek a lovainkba, és ezzel megakadályozzák a túrát, így a mi lovaink itthon maradtak, és az induláshoz kint béreltek lovakat a hágó alatti Verecke nevű faluban. Ez 7 lovat jelentett, melyek közül egyet sem lovagoltak, de mind dolgozott kocsiban, vagy fakitermelésben, mezőgazdaságban stb. Amikor az ünnepi szerszámot feltették a lovakra, nem akarták elfogadni a zablát. Aztán a tulajdonosok mondták, hogy azért nem, mert ők itt nem használnak ilyesmit egyáltalán... Így aztán a díszes fejszerszámok úgy kerültek a lovak fejére, hogy a zabla a ló álla alatt lógott. És láss csodát, így is jól irányíthatók voltak a lovak és gyönyörűen megcsinálták az amúgy számukra szokatlan feladatot. Az egyiknek sem okozott gondot, hogy felültek a hátára, szépen, nyugodtan viselkedtek, pedig egyik sem végzett Parelli tanfolyamot... :-) 

 

Berczik Ágnes

2012-11-07

Találkozni még itt-ott az ősi magyar lovakra hajazó állományok létrehozását célzó kezdeményezésekkel. Feketeerdő karabah, Székesfehérvár mellett kazah lovak adnák az alapot. Sepsiszentgyörgyön a székely ló újrateremtését (vagy megmentését? számomra nem egyértelmű) határozta el négy lelkes lovasember.

http://erdely.ma/nephagyomany.php?id=124580

http://www.hirmondo.ro/web/index.php/gazdasag/35736-Hucul-arab-szrmazk.html

 

Cseke Lajos

 

Brehm Az állatok világa c. művének magyar kiadása (1929) szerint: „A székely ló a régi magyar parlagi ló változata, leginkább Erdély keleti részén található. Kisebb, zömökebb és durvább szervezetű a magyar parlagi lónál. Marmagassága 120-130 cm. Az utolsó fél évszázadban arab és lipicai lovakkal nemesítették

 

Az északkeleti és keleti Kárpátokban egy sajátságos lófajtával találkozunk: a mokány lóval. Ott húzza a terhet a meredek hegyoldal kígyózó ösvényein, bátran lépked a szakadékot áthidaló pallón és gyakran vígan üget az évszázados tölgyes és fenyves hűvös utain. Leereszkedve a bányába, ott is megtaláljuk a sötét tárnákban futó csillék elé fogva. Kistestű, zömök állat. Marmagassága 110 cm. Leggyakrabban sötétpej vagy fakó színű. Feje burkolt, nyaka rövid, törzse zömök, mellkasa dongás, lábai rövidek, jól izmoltak. Üstöke, sörénye, farka durva, bozontos.”

 

Ezek a leírások nem Brehmtől származnak, a magyar kiadás fordítói illetve szerkesztői a magyar vonatkozásokat átdolgozták.

 

 

Lásd:Magyar Elektronikus Könyvtár

2012-12-01

 

Cseke Lajos barátunk elküldött egy cikket a Harigta Népéből (2012 április 4. -i szám 5. oldal) A cikk egy riportot közöl Dr. Bodó Imrével, a Mereklye Egyesület alapítójával, aki "civilben" hematológus orvos, nem utolsó sorban pedig egykori kedves iskolatársam majd egyetemi évfolyamtársam. A Mereklye egyesület a székely ló visszatenyésztését célozza, szándékuk sokban hasonlít Eördögh András kunfakó tenyésztési terveihez.  Az említett cikk az interneten, a Hargita Népe archívumában megtalálható, az egyszerűbbség kedvéért honlapunkról is elérhetővé tesszük. (>>Itt<<) Imrét azután megkerestem, hogy megbizonyosodjam, csakugyan őróla van szó. Íme egy részlet Bodó Imre válaszleveléből:

2012-11-30

Kedves Gyurka

 

...

 

Eördögh Andrást ismerem én is; és a törekvéseit is; magam is lelkes híve vagyok. Édesapám és Hecker Valter (mindketten a lótenyésztés szakmájának nagy öregjei Magyarországon) számítanak fő szakmai támogatójának. A székely lovas projektet is többször megbeszéltem vele. 

Láttam a honlapodon, hogy Hankó Béla könyvét ismered, ez a fő szakirodalmi kiindulás. A környéket járva (talán emlékszel, hogy a Bodó család székelyföldi, és a fatornyos hazában néhány éve vettem egy házat), szóval arrafelé még vannak olyanféle lovacskák, ha nem is nagy számban. Néhány ottani lelkes gazdával együtt elkezdtünk katalizálni egy olyan folyamatot,  hogy ezeket megpróbáljuk egymás közt tenyészteni és visszahozni. András kicsit másban utazik, ő ezer évet szeretne visszanyúlni; nekünk csak százat kell. Ezért kicsit más a stratégia, bár a cél hasonló. Egyelőre létesült egy szakszerű méneskönyv, kiválasztottuk a legszebb mént, és tavaszra kitűztük, hogy 10 ilyen célú fedeztetés lesz. Ebből is látható, hogy ez nem a könnyű és gyors sikerek útja; 15-20 év múlva derül majd ki, hogy hülyeség-e amit csinálunk. De ami könnyű, azt nem is érdemes ....


Egyébként létrehoztam egy ottani egyesületet többek között erre a célra. Az egyesület (Mereklye Egyesület) meglehetős forráshiánnyal küszködik, mindenfelé próbálok szponzorokat keresni, gondoltam megemlítem - Te sokakat ismersz.


Nagyon örülök, hogy így rám bukkantál


szeretettel üdvözöl


Imre

Kezdőlap > Írások >Az ősi magyar ló nyomában