Magyar Lovaskultúra


2012-01-14

Amikor valami nem működik...

 

Lezsák Levente remekül megírta a Lovas Nemzet valamelyik 2011-es számában, hogy a lovat kétféleképpen lehet érzéketlenné tenni valamilyen félelemkeltő ingerrel szemben. Az egyik esetben óvatosan közelítjük a lovat a félelmetes dologgal, de mielőtt megriadna tőle, hátra lépünk. Aztán ezt addig ismételjük fokról fokra közelebb jutva a lóhoz, amíg már hozzá is érhetünk, megsimogathatjuk a félelmetes tárggyal. A másik módszer az "elárasztás", amikor rögtön ráközelítünk, s ha ellép vagy elugrik a ló, kötéllel megtartva addig "üldözzük" a félelmetes dologgal, amíg rá nem jön, hogy a szükségtelen ijedezés nem gazdaságos megoldás. Persze nem szabad akkora nyomást tenni rá, hogy eszeveszett pánikba essen, de azt sem szabad hagyni, hogy ellépve-elugorva megszabaduljon a nyomás alól, hiszen így azt tanulná meg, hogy a menekülés a helyes megoldás.

 

A napokban olvastam Eördögh András egy írását arról, hogy lovas túrákon milyen jó szolgálatot tud tenni a karikás ostor a nem kívánatos útitársak (pl. falusi kutyák netán erdélyi medvék) odébb tessékelésében. Erre gondolván gyakorolni kívántam volna e nemes szerszám lóhátról való használatát, bár mifelénk kevés a medve. Különc lovam szokva van a karikáshoz, gyakran használom játékos gyakorlatokhoz, és ha a hátára engedem a csapóját és végig húzom rajta, békén álldogál. Ma még azt is megtette, hogy miközben ballagtam előtte a fejem fölött forgattam a karikást, vezető szár nélkül békén jött utánam. Mégis, amikor felültem a hátára, hogy "lecélozzam" a földbeszúrt karóra tűzött flakont, szemlátomás rosszallását fejezte ki, és a legkevésbé sem volt hajlandó egyhelyben álldogálni amíg az ostorral ügyetlenkedem.

Világos volt, hogy érzéketlenítésre van szükség, bár az nem volt világos, hogy miért.  Az is világos, hogy a fokozatos közelítéses módszer nem működhet, hiszen a lovon ülve nem tudok közeledni, távolodni. Rövidre fogtam tehát a szárat, és elkezdtem körözni a karikással. Különc meg elkezdett körözni velem. Remek "elárasztásos" technika, hiszen örökké csak nem fog itt propellerezni egy helyben, előbb utóbb megáll. Meg is állt, csak nem lett igazán jobb a helyzet. Valamelyest  lanyhult ugyan a menekülési igyekezet - átmenetileg. A cél az lett volna, hogy végül a ló nyugodtan ácsorogjon egy helyben, fél lábát pihentetve, miközben én körözök és csapkodok össze vissza az ostorral körülötte. Hát ez nem következett be. Ha meg is állt egy pillanatra, utóbb oldalazni, hajladozni kezdett, s a végén egyre dühödtebben, mellső lábával kapálva jelezte, hogy a maga részéről utálja az egészet, és most határozottan arra kér, hogy fejezzem be ezt a hadonászást. 

Nem várhattam meg - szőrén ülve - hogy ez a határozott kérés goromba rendreutasításba torkoljon. Ennek azért sem lett volna értelme, mert a kívánt eredményt nem hozná meg, legföljebb én kötök közelebbi ismeretséget az anyafölddel egy keményebb bakolás vagy ellenőrizhetetlen elvágtatás nyomán. Abbahagytam a karikás pörgetését, a kezemben lógó ostorral még sétáltunk egy kicsit, aztán amikor Különc megnyugodni látszott, szépen letettem a karikást, és elhatároztam, hogy bizony ezt még a földről fogjuk gyakorolni tovább.

 

Tanulság?

 Nekem ennyi:

- A ló jelzéseit észre kell venni, és a szükséges mértékben tiszteletben kell tartani. Már írtam: nem engedelmes, hanem együttműködő lovat szeretnénk - az együttműködés pedig a kölcsönösséget feltételezi. Ha ő százszor megteszi, amit én kérek, egyszer - amikor nagyon-nagyon kéri - én is meg kell tegyem, amit ő szeretne.

- Az időjárástól kezdve az egészségi állapotig és még ki tudja mi minden befolyásolhatja a lovat egy adott helyzetben. Neki is vannak jobb és rosszabb napjai - akárcsak nekünk. És akkor semmi nem működik úgy, mint a tankönyvben, de még csak nem is úgy, ahogy máskor.

- Az, hogy egy ilyen helyzetben visszalépünk, és a problémát mindig egy korábbi szinten oldjuk meg, mint ahol jelentkezik, az nem meghátrálás.

 

S hogy mi lesz a megoldás? Remélem hamarosan arról is be tudok számolni.  

  

 

 

 

 

 

 

 

Az Interneten hemzsegnek az olyan oldalak, fórumok, ahol kezdő lovasok föltesznek kérdéseket, általában arról, hogy valami nem sikerül nekik, valami problémájuk van a lóval - s a fórumtagok kisegítik a kérdezőt bölcs tanácsaikkal.

Tisztelet a kivételnek, a válaszok "szakmai" szinvonala nemcsak siralmas, hanem eléggé egy kaptafára megy: pálca neki, itt szorítsd, ott nyomd, csak keményen a szárat, a csizmát a genya lovának!

Az ilyen stílusú válaszokat célszerű gyors ütemben és maradéktalanul elfelejtenünk.

De tényleg, mit tegyünk, ha valami nem megy?

Gombnyomásra működő univerzális megoldást nem tudok. Ehelyett elmondok egy esetet.

Kezdőlap > Írások > Amikor valami nem működik...