Magyar Lovaskultúra

Az árusok számát tekintve az idei Nyeregszemle biztosan szerényebbre sikeredett a tavalyinál. Ezt a szerénységet az étel-ital árusok árai ugyan nem tükrözték, csak a minőség.

De ami a fő, lovakban, lovasokban eseményekben és közönségben idén sem volt hiány, a barátságos hangulat és a jó idő sem maradt el.

A résztvevők számáról majd a Nyeregszemle honlapja ad gondolom pontos hírt. Mi csak élményeinket, benyomásainkat osztjuk meg az olvasókkal.  Abból is csak a jót, a lovas program vonatkozásában kritikus észrevételeinket ezúttal megtartjuk magunknak.

Kezdőlap > Programok > Nyeregszemle 2011 > Nyeregszemle 2012

2012-05-20

Ezt láttuk a Nyeregszemlén 2012

A Nyeregszemle immár hagyományos értékének számít, hogy a legkülönfélébb lovas irányzatok békén megférnek benne egymás mellett. A bemutatók narrátora, Győrffy-Villám András mindent meg is tett, hogy ezt a szellemet megőrizze, erősítse. Láttunk hagyományőrző huszárokat, dámanyeregben díjlovaglást, kocsihajtást, csikós bemutatót, természetes lókiképzést és málhahordó shetlandi pónikat. Csak a másokra haragvó, más lovát, tudását lekicsinylő embert nem láttunk. Ha volt is ilyen, hát hallgatott.

Lezsák Levente ezúttal is felgyújtotta a lovát, Hamza Viktória (aki nem tudná, egy tizenyolc éves lányról van szó) saját tapasztalatából, szorgalmából és tehetségéből fantasztikus szabadidomítási produkciót mutatott be, a huszárok számot adtak tudásukról.

Számomra a leglátványosabb izgalmasabb produkció az Eördögh András által szervezett lovas ügyességi verseny volt. Két párhuzamos pályán összesen négy csapat páronként mérte össze ügyességét. A gyorsaságot és a  kifinomult  irányítást igénylő feladatok sűrűn váltották egymást, ami a lovakok számára komoly kihívást, a közönségnek pedig élvezetes, mozgalmas látványosságot jelentett. A verseny közepén kisebb zavar támadt, mert az arénában egyszercsak megjelent négy vérmes lengyel ulánus^* katona, vadul vágtázva,  hatalmas lándzsáikkal fenyegetően döfölve a földet. Az emberek fejében egy percre talán átfutott a gondolat, hogy itt most valami valóságos harci cselekmény fog következni, váratlan ellenség tört az országra, de legalábbis Ópusztaszert azonnal elfoglalják. Tény, hogy a szervezők is meglepve szemlélték a produkciót, majd úgy tűnt, sikerült megértetni lengyel barátainkkal, hogy valószínűleg rosszul időzítették a föllépésüket. Folytatódott tehát az ügyességi verseny, amelyet a remekül teljesítő "Pusztai Rókák" nyertek a kunfakón és huculokon kűzdő másik három csapat előtt.

S ahogy illik, a verseny végén a csapatok egy kör vágtával kívántak elbúcsúzni a közönségtől. Ekkor azonban az ulánusok ismét előtörtek, becsatlakoztak a versenyző fiatalok közé, s együtt olyan förgeteges vágtakört mutattak be, amit a közönség csak hatalmas tapssal jutalmazhatott.

Eördögh András (fönt) és ifi csapata kunfakó lovakon