Ahogy mi láttuk,...

...először is szervezési bravúr volt, merthogy két héttel az esemény előtt derült ki, hogy Ópusztaszer helyett Kunszálláson kerül megrendezésre. A kényszerű csere utóbb jó döntésnek bizonyult, a kunszállásiak szeretettel fogadtak minket, és a helyszín, a Somogyi lovas szabadidőközpont minden szempontból alkalmas helynek bizonyult.

Noha az egész hétvége esős, zivataros volt, csodával határos módon a záporok nagyja elkerült bennünket.

Ez volt az első Nyeregszemle, amelyre lóháton érkeztünk, igaz nem messziről, csak Jásszentlászlóról, mintegy négy órás kényelmes, és gyönyörű tereplovaglás után. Különc lovam egy kissé kirítt Eördögh András kunfakói közül, így aztán igyekeztem hátra maradni, ne rontsam az egységes képet. Jó darabon országúton mentünk, amihez kevéssé vagyunk szokva, de a harmadik kamion után szinte rezzenéstelenül tűrték a lovak a mellettük elhúzó járműveket.

Két olyan mozzanatot szeretnék kiemelni az idei élményekből, amelyek újdonságnak számítanak.

Az egyik a résztvevő lovasok számára rendezett ügyességi verseny, amelyre végülis nem neveztem be (mivel semmilyen verseny igazából nem hoz lázba) de a gyakorló pályát végig csináltam. Különc számára egyedül a szalagfüggöny számított újdonságnak, de azt is szépen megcsinálta, igaz első alkalommal nagy horkangatások közt, és kissé megszaladva a túloldalon. Elnéztem a többi lovasokat. Voltak persze ügyesek köztük, gyakorlott lovakon, akiknek nem okozott gondot átmenni a szél libegtette műanyag szalagok között. Sajnos nagyon kevés olyan lovast láttam azonban, tudta volna, hogyan szoktassa lovát az idegen helyzethez. Sajnos sokan tépték a zablát rúgták a ló oldalát, csakhogy valami módon átkényszerítsék a függönyön. Még olyat is láttam, hogy a lovas kísérője a kalapját vágta a ló farához, igyekezvén hátul nagyobb riadalmat kelteni, mint elöl.

Szóval a lókiképzés módszereit illetően még van tere a kultúrálódásnak.

A másik újdonság a közönség számára biztosított ingyenes lovaglási lehetőség. Ezt az előzetes hirdetés szerint a "helyi lovasok" biztosítják. Hogy kik ezek azt nem tudom, de amikor kiderült, hogy Zerinvári Szilárd vagy másfél órája egyedül lovagoltatja a kígyózó sorban álló gyerekeket, akkor bemondták a hangosbemondóban, hogy aki tud, segítsen be. Fölnyergeltem hát Különcöt, és odaballagtunk a tett helyére. Aztán vagy két órán keresztül nem is tudtunk szabadulni. Volt olyan gyermek, aki mindegyik lovat ki akarta próbálni, s volt aki háromszor is kipróbálta. Akadtak egész aprók, s voltak rendszeresen lovagló kis bakfisok. Kérdeztem is az egyiket, aki láthatóan gyakorlott lovas volt, hogy mi abban a szám neki, hogy itt egy kört lovagol vezetett lovon. Azt mondja, mindig lehet valami újat tanulni. Törtem a fejem, mi újat tudok mutatni két perc alatt valakinek, aki vagy öt éve lovagol, s még szárat se adhatok a kezébe, mert hogy föl se kantároztam a lovat. Aztán ügettünk egy kicsit, s rávezettem, hogyan lehet könnyű ügetést csinálni úgy, hogy nem combból emelkedik az ember, csak hagyja hogy a ló mozgása kiemelje, és csak annyira lassítja a visszaesést, hogy éppen ritmusban maradjon. Hát ez nagyon tetszett neki, hamar ráérzett, s rájött, mennyivel kényelmesebb. És igaza lett, mert tényleg tanult valami újat.

Volt aztán gyermek, aki szorongott felüléskor, s mókázni kellett egy kicsit, hogy elmosolyodjon. Akkor aztán már kedvvel lovadzott. A szülőket persze jobbára távol kellett tartani ("Vigyázz, nehogy leessél!" ... "Kapaszkodj erősen!" stb.) Amelyik nagyon makacsul a gyerek mellett akar maradni, annak kénytelen voltam azt mondani, hogy vigyázzon, mert mindjárt rálép a ló a lábára. No ez megtette a hatását, s boldogan kapaszkodott bele a fényképezőgépébe - tisztes távolságból. Egy kör jutott egy gyerekre, de ezt is minden esetben igyekeztem kihasználni valami játékra, üljön elengedett kézzel, kapaszkodás nélkül, tornázzon egy kicsit a nyeregben - persze mindenkitől csak olyat kérve, amit biztosan meg is tudott csinálni. Érdekes ugyan, hogy minden gyermek, aki mindkét kezét széttárva elengedte a kápát, egyszeribe úgy ült a nyeregben, mintha odanőtt volna. Azonnal megtalálták a tökéletes egyensúlyt, meg se billentek egy pillanatra sem.

Akivel lehetett, ügettünk is pár lépést. Ettől az én nyelvem lógott ugyan, hiszen vezetett lóval dolgoztunk. Hogy aztán a csillogó szemű gyermekek közül hányan, s főleg milyen sikerrel kezdték rágni otthon a szülők lelkét, hogy lovagolni akarnak, azt nem tudom. De ha csak egy-két lovast szereztünk, már megérte.

Hogy több volt a lány, mint a fiúcska, az nem meglepő, bár az okát nem tudjunk pontosan. Felnőtt viszont egy se akart fölülni, hát nagyon ezen sem csodálkozhatunk.

Indulás Jásszentlászlóról,

Eördögh András tanyájáról

→

Kunfakók sorjában

↓

Rudas játék ↑

Szlalom ↓

Az első nap, pénteken még ló is, néző is kevés volt, s aggódni lehetett, hogy a rossz idő és a váratlan helyszínváltozás okán gyér lesz a látogatottság egész végig. Szombat reggelre azonban már hatalmas lovas sereg verődött össze, s fegyelmezetten végig álltuk a megnyitót és a szentmisét, s a délelőtt közepétől már nézők is nagy számban jelentek meg.

A fenti képek az ügyességi csapatverseny során készültek, amelyet idén Eördögh András csapata nyert kunfakó lovakon, szoros versenyben, a huculos polgárőrökkel szemben.

Kezdőlap > Programok > Nyeregszemle 2011 > 2012 > 2013

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola

üzenete a Nyeregszemle résztvevőinek

Beregszász-Verecke 2013

2013-07-03

Üzenet az „Árpád népe” lovas váltó résztvevőinek

Tisztelt honfitársaim! Ezúttal a magyarok szent helyéről, Vereckei szeretnék szólni azokhoz, akik a magyarság múltját és jelenét szívükön viselik. Ha felidézzük, hogy a honfoglaló magyarok elé is ez a panoráma tárult. mint elénk most, nem csodálkozhatunk a választáson. bizonyára mi is azt tettük volna. amit ők: hont foglalunk a Kárpát-medencében. Ma. és nemcsak ezen alkalommal. Kölcsey szavaival élve múltat és jövendőt kell összevetnünk. ezért is szólok egyrészt a történelmi múltról. másrészt feladatainkról. A honfoglalás és annak méltó emlékműve szimbolikusan ma is él minden magyar szívében. Még az iskolából tudjuk. hogy ettől kezdődik a magyarság Kárpát-medencei története, ezért ez egy kiinduló pont, az útnak az eleje. minden. ami több mint ezer évig történt ide vezethető vissza. Azért is állunk itt ma. ezen a helyen. hogy ne csak a múltra emlékezzünk. hanem erőt merítsünk az ezeréves hagyományból a jelen feladataihoz. Mert ha ezt meg tudjuk tenni. bizonyítottan van hitünk a jövőre nézve. Ezer éves történelmünk azt bizonyítja. hogy ha hittünk van. akkor ma is sikeresen eligazodunk az európai kultúra és politika útvesztőiben. Az évszázadok során a magyarság mindig követte az Isteni igét. magáénak vallotta a keresztény értékeket. ennek köszönheti fennmaradását. erejét a válságos évek vagy évtizedek idején. Az eredményekért ekkor is keményen meg kellett küzdeni és nem csak a nyílt harctéren az ellenséggel. hanem a belső feszültségekkel is.

Barátaim! Ma is hasonlóan nagy szükség van a hitre, ennek alapján az együttgondolkodásra. akar mint a Vérszerződés idején, ugyan is itt lettek lerakva népünk hitének alapjai. A későbbiekben a magyarság felismerte a kereszténység lényegét és azonosult vele. ami újabb erőt és hitet adott az ország népének. Az elkövetkező évszázadok az országépítés és az európai értékrend létrehozásának és megerősítésének évei voltak. Majd a független államiság elvesztése után (1526) idegen főurak vezették az országot, megparancsolva. hogy mi jó és mi nem a Kárpát-medencében. Viseltük azt a történelmi felelősséget. ami nem mindig volt a miénk, hisz idegen országból szabták. vagy gyengítették ősi törvényeinket. A kiegyezés után ugyan létrejöttek független minisztériumok, de az alapvető intézmények a ,,közös"-ben maradtak. A bizonyos gazdasági fellendüléssel párhuzamosan fejlődhetett a kultúra. a tudomány. de csak a megadott mederben. A vélt fejlődés eredményeit az l. világháború semmisítette meg. A XX. században pedig megtörtént a magyarság legnagyobb tragédiája: Trianon. amit a magyarság a mai napig nem tudott feldolgozni. Az immár az anyaország határain kívülre került magyarok az idegen környezetben hosszú megpróbáltatáson mentek keresztül. ekkor is csak egy fogódzója volt: a hit és néha a remény. Más magyarázatot nem találhatunk arra. hogy ma is itt vagyunk, és lehetőségeinkhez mérten tesszük a dolgunkat, mint a költő mondta: ahogy lehet...

Hisz mire tanít minket a felemlített történelmi példa? Arra, hogy mindenekelőtt őrizzük meg az őseink által betartott szentháromságot: a hitet. a családot, a hazát. Ezek nélkül nem maradhatunk meg. Igaz, hogy a határon túli magyarságnak más-más országok törvényeivel kell megtalálnia a közös nyelvet. de az alapvető gondolat Burgenlandtól Kárpátaljáig a megmaradásért küzdeni. Hisz ha ezt nem tesszük. nincs biztosítva a jövőnk a Kárpát- medencében. Ehhez a roppant feladathoz kellet felnőniük a magyaroknak a Kárpátok alján is. ami alapjában véve meghatározza célkitűzéseinket. ami az l99l évi politikai változások révén megvalósulni látszottak. A merész tervezgetések után az igazunk elismerése nem következett be, még várat magára.

Ma a kárpátaljai magyar közösségek sok szempontból segítségre szorulnak, az anyaország segítségére. Elsősorban a kárpátaljai magyar intézményrendszer kiépítése és kisebbségi jogaink kiterjesztése a legfontosabb feladat, mert ha nem tesszük ezt most. a jövő nemzedéknek már sokkal nehezebb dolga lesz. Számos feladat vár megoldásra az oktatás. a legújabb nyelvtörvény alkalmazása vagy éppen az itt előttünk álló emlékműnek a többségi nemzettel való elfogadtatása terén. Ezekben a dolgokban csak akkor érhetünk el eredményt. ha őseink hitével vagyunk felfegyverkezve, és természetesen egy olyan anyaország áll elgondolásaink mellett, amely szintén a nemzeti értékeket tartja szem előtt. Politikai. kulturális, sőt gazdaági erőre van szükségünk céljaink eléréséhez. Következetesebben kell követelni a törvény adta nyelvi jogainkat mind az állami közigazgatásban. mind a közoktatásban. Ma, ha nem is kell fegyverrel a kézben hont foglalni. hisz ezt megtették őseink. térbeli honfoglalásainkat napról napra meg kell tennünk a közösség érdekében. hogy biztosítsuk megmaradásunk alapjait.

Vezessen bennünket továbbra is őseink szelleme. legyen felelősségünk egymás iránt. ne hasson bénítóan a közöny. a széthízás mételye. Nemcsak a kisebbségi létben élőknek. de minden magyar embernek felelőssége van egymás iránt azért is. hogy szokásainkat, kultúránkat tovább adjak. Fontos hangsúlyozni a hagyományőrzés szerepét, a lovas hagyományőrzőkét ma különösen, hisz munkálkodásuk révén jobban megismerhetjük elődeink életmódját. múltunkat, és ez az. ami erőt adhat számunkra a jövőben is. _ Vigyék hát e lovasok a kárpátaljai magyarság üzenetét e szent helyről, ahol Árpád népe megkezdte a Kárpát-medence birtokba vételét. egy nem kevésbé szent helyre. ahol a hazát szerző magyarság először ejtette szerét az ország dolgainak. Tették ezt akkor. amikor a nyugati országok népei még hírét sem hallották a parlamentarizmusnak. Kösse össze e lovas váltó szellemi honfoglalásként a Kárpát-medence egész magyarságát. Árpád magyarságát napjaink nemzedékével! Jusson el üzenetünk minden igaz magyar ember szívéhez! Isten vezéreljen és segítsen titeket, hogy közös küldetésünk sikerrel járjon!

Dr Orosz Ildikó elnök

II. Rákóczy Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola

Verecke-Beregszász 2013 május 27.