Magyar Lovaskultúra
Török Imrét talán nem soroljuk a nagy magyar írók közé, ezt a jóval nyolcvan éves kora fölött írt könyvét én mégis kedvvel olvasgatom. Nem a lovak miatt. Róluk kevesebbet tudunk meg a könyvből, mint amit a cím ígér. De a kiegyezés korát megidéző, itt ott csapongó könyv mégis színes világot tár elénk.
Az a kis idézet pedig, amit bemutatok az "erőszakmentes lókiképzés" egyik alap-gondolatának eredetét más, kevéssé ismert megvilágításban tálalja.
Vajon ma, az Eötvös Lorándról elnevezett egyetem tanárai ismerik-e, s követik-e névadó professzor elődjük itt idézett instrukcióját, akár a lovak, akár a hallgatók vonatkozásában?
Olvasónapló
Török Imre: Kedves lovakról, furcsa emberekről
Tudós nagyúr - a lovak barátja
(Az előzményekből megtudhatjuk, hogy báró Eötvös Lóránd -mai napig legkiválóbb fizikusaink egyike - két lánya kíséretében délutánonként kilovagolt a Szentkirályi utcai Nemzeti Lovardából a régi városligeti lóversenytérre)
"Eötvös Lóránd ismerte a Nemzeti Lovardában álló rengeteg ló származását, felnevelési helyét - ismerte egy fél évszázad minden lovasát és lovasnőjét. Ha valamelyik lovas vagy ápoló iskolázás, idomítás, lovaglás közben goromba volt lovával, - akár ismerte személyesen, akár nem - odaüzent néki: báró Eötvös Loránd őméltósága, a Magyar Királyi Tudományegyetem tanára azt üzeni, lóval, gyerekkel csak az foglalkozzon, akinek türelme van"
báró Eötvös Loránd
A báró professzor rendszeresen lóháton járt be az egyetemre
(Forrás: www.elgi.hu)