Magyar Lovaskultúra
2010-11-11
Sándor Móric
Róla talán külön is írnunk kell majd a "magyar suttogók" között, bár az eddig olvasott írásokból nem derül ki, hogy a lovakkal hogyan kommunikált. Az alábbi idézetből azonban az sejthető, hogy kivételes, ösztönös tehetsége kellett legyen a lovakkal való bánásmódhoz.
"A kimondottan gyenge testalkatú, vézna kisfiút, a családfa egyedüli hajtását apja mindentől óvta. Sándor Móric, saját elbeszélése szerint, apja haláláig a lovaknak még a közelébe sem mehetett. Állítólag 17 évesen ült először lóra, amikor a maga és a vagyona ura lett. Lovásza óvása ellenére rögtön egy angol telivért nyergeltetett fel, amelyet azonnal úgy ült meg, mintha hozzánőtt volna. Még ebben az évben bemutatta a pesti Nagyhíd (ma Deák Ferenc) utcában első „mutatványát”: két kocsi közül szorult helyzetéből úgy szabadult, hogy megsarkantyúzva lovát átugratott három egymás mellé fogott parasztlovat.
Az 1825-ös országgyűlés megnyitására érkezett királyi pár tiszteletére nyaktörő ugrásokat és viharos vágtákat mutatott be a pozsonyi várdombon. A húszas évek második felében a főúri társaságok népszerű alakjává vált meghökkentő ötleteivel. A palotája emeleti erkélyén lóhátról szemlélődő, pipázó fiatalember közismert figura volt Pest-Budán, bár a jámbor polgárok valószínűleg nem lelkesedtek, amikor szekereket, lovakat, ökröket ugratott át a nyílt utcán. A budai Várba vezető lépcső kedvenc lovaglóhelyének számított: a békés járókelők ijedten lapultak a falhoz közeledtére. Előszeretettel lovagolt be mások házába is: beteg, öreg kertészének a szobájába éppúgy lovastul állított be, mint a pesti főúri paloták termeibe, vagy a bécsi Fehér Hattyú fogadó második emeleti szobájába."
Fónagy Zoltán
Forrás: Sulinet
Sándor Móric, az "ördöglovas" a Sándor család utolsó sarja. A budavári Sándor palota ma a köztársasági elnöki rezidencia. A bajnai Sándor kastély elég szomorú állapotban látható. Ezek az emlékek őrzik az egykori főúri család emlékét. Móric grófról azonban számtalan történet is fönnmaradt, ami - hitelességüktől függetlenül - alkotásokra sarkalta az utókort.