Magyar Lovaskultúra
Ha az eszközkészítés és használat - a technika - a kultúra része, akkor a lovas eszközök készítésének és használatának tudománya minden bizonnyal a lovaskultúrához tartozik. Nem ízlésünk szerint való ugyan a lovaglásnak az a módja, amelyik túl sok eszközt, ezer féle kikötőt, bekötőt, százféle zablát, martingált s miegyebet használ, és a lóval való kommunikáció helyett ezekkel reméli kicsikarni a ló megkívánt viselkedését. De ezek nélkül is a lovagláshoz és a lóhátról végzett munkához éppen elég sok hasznos és célszerű alkalmatosság használatos, aminek ismerete, netán készítésének módja hozzá tartozik a lovas kultúrához, és a magyar lovas hagyományokhoz . Az ezzel kapcsolatos ismereteket gyűjtögetjük össze itt következő oldalainkon.
Ezek az oldalak egyébként hosszabb ideje a Magyar Lovaskultúra honlap leglátogatottabb részei. Úgy látszik, a tárgyakhoz való kötődés meglepően erős a lovasok világában. Nem olyan meglepő ez, hiszen az emberiség a kezdetek óta a maga készítette-alakította tárgyakban talált menedéket a természet erőivel szemben.
Mondhatnók, hogy csapdahelyzet ez, hiszen saját ereje, védekező képessége fokozatosan visszafejlődik, egyre kevésvé lévén szüksége. Túlélési stratégiánk egyelőre mégis sikeresnek bizonyul.
A lovaglás azonban mégis fölkinál nekünk egy másik lehetőséget: a tárgyak helyett a lovakkal való személyes kapcsolatra épülő biztonság keresését. Ebben a tárgyak jelentősége szorul lassan vissza, s az ember maga teljesedik ki.
Lovas eszközök
>>Csomózott kötőfék felső fokon
>>Első kísérlet a gyapjúkötéllel
>> A nyereg
>> A körkarám
>> Amatőr gondolatok a zabláról
>> Árkány, pányva, hurok, lasszó
Kezdőlap > Tárgyi kultúra
Nem árt, ha a lovas ember el tud sajátítani egy-két apróbb fogást a bőrművességből, hiszen a nyereg, a szerszám nagy része bőr, s bármikor lehet kisebb szakadás, sérülés, amit ki kell javítani.
Az első tapasztalatokról >>itt<< számolunk be.