Magyar Lovaskultúra


Hogy a honfoglalást követően mikor ment ki a jurta a divatból, nem tudni pontosan. Egyes források szerint pár évszázaddal ezelőtt még létezett az állattartásnak az az ősi formája, amely a téli-nyári szállás váltogatásából állt, az Alföld és a Mátra között. Csodálhatjuk ezt, mert a feudális birtokrendszerrel bajosan lehet ilyesmit összeegyeztetni, ráadásul igen ritkán lehetett akkora aszály, hogy érdemes lett volna az Alföldet odahagyni.

A Kárpát medence éghajlata amúgy se nagyon kedvez a jurtának: elég egy esős tavasz, vagy medárdos nyárelő, hogy bepenészedjen.

 

Ezen az oldalon azonban  szeretnénk bemutatni egy kezdeményezést, amely a jurta ősi logikáját haszonosítva mai igényeket igyekszik kiszolgálni.

 

Elnézést kérek mindazoktól, akik a jurta szót a magyar nyelvben a  szocializmus idejéből való szovjet jövevényszónak  tartják. Bizonyosan nincs igazuk.  Róheim Géza Magyar néphit és szokások című 1925-ben megjelent könyvében már szerepel ez a szó. A mai magyar nyelvben pedig mégiscsak ez az a szó, amin legjobban megértjük miről is van szó. Aki persze akarja, hívhatja nemezháznak vagy sátornak is, bár van aki meg épp ez utóbbi ellen tiltakozik. A mai igények felől nézve ez sem igazán indokolt.

A jurta utóélete: a Csigle jurta

2013-06-03

Az idén (2013) első alkalommal vettünk részt  lovasként  a Nyeregszemlén.  Jásszentlászlóról, Eördögh András tanyájáról mintegy négy óra lovaglás után érkeztünk meg Kunszállásra - legalábbis lovasként. Mert az igazsághoz hozzá tartozik, hogy előző nap kocsival már oda mentünk, és előre fölállítottuk a szálláshelyként szolgáló jurtát, Cseke Lajos barátunk alkotását.

Ne tessenek igazi "hagyományos" nemezsátorra gondolni. A csigle jurta, amit itt be szeretnénk mutatni, az ősi jurták logikáját követő korszerű szerkezet, ami éppen az olyan jellegű igényeknek felel meg, mint egy három napos  táborozás a Nyeregszemlén. Az egész szerkezet egy kb 2 m hosszú 30-40 cm átmérőjű hengerré csomagolható össze, s mintegy húsz perc alatt fölállítható illetve összecsukható.  A súlya sem több annál, mint amit egy ember elbír, habár ketten könnyebben mozgatják.

A szerkezet lényege, hogy a kerege (az oldalfalat alkotó rácsozat), és a tetőrudak a bőrszegek mintájára készült kötelecskékkel össze vannak ezáltal  az egész szerkezetet esernyő szerűen nyitni-csukni lehet.

A rudazat bambuszból készül, ami elég erős, gyakorlatilag törhetetlen, ugyanakkor elég könnyű, és esztétikus.

 

 

A borítás impregnált sátorponyva, nem olyan nemes anyag, mint a nemez, de a könnyű szállíthatóság igényének megfelel. Volt alkalmunk a vízhatlanság tesztelésére, bár nagyon nagy esőt nem kaptunk, de a futó záporok során semmilyen nedvesedést nem tapasztalunk. A jobb oldali képen látszik, hogy a víz jól lepereg az ponyváról.

 

A tündük vagy tündök - azaz a tetőnyílás - ugyanúgy nyitható-csukható, mint a hagyományos jurták esetében, csak jóval kisebb. Ennek az az oka, hogy a tündük átmérője szabja meg, milyen kicsire lehet összecsukni a szerkezetet.

 

 

A következő képsor a szerkezet lebontását mutatja, de ha fordított sorrenben nézzük, akkor teljesen megfelel a fölállítás fázisainak is.

 

A ponyva meglazítása után a tündüköt egyszerűen lehúzzuk, mire a szerkezet összecsukódik. Azután a küszöböt és a "szemöldökfát" kihajtjuk, majd a keregét fokozatosan egyre szűkebbre húzzuk, végül a rögzítő kötelekkel az egész szerkezetet összekötjük, s már mehet is az egész szerkezet a tokjába.

Ami pedig a használhatóságot illeti: négyen aludtunk benne, igen kényelmesen, úgy, hogy a saját csomagjainkon kívül még számos csomag, nyereg, izzasztó és egyéb lovas felszerelés is elfért.

A tetőrúdra lámpát, a keregére törülközőt, kantárt miegymást praktikusan föl lehetett akasztani.

Kezdőlap > Tárgyi kultúra > A jurta utóélete

További jurtás élménybeszámolónk  >>itt << olvasható